Szerinted jó, hogy manapság ennyire kibeszéli mindenki a vetéléseket?
Én pl. most már ott tartok, hogy nem fogok még egy gyereket vállalni, mert mindenhonnan azt hallom, hogy mindenki elvetél, meg ilyen második, sőt harmadik trimeszteres halálok lépten-nyomon, meg zsinórban háromszor vetél el meg ilyenek.
Egy jó tíz éve még úgy voltam vele, hogy hát igen, megesik ez, de ritkán, aztán majd lesz tovább, de most már szinte már azt csodálom, hogy rendben esemény nélkül megszületett a lányom... Ha csak belegondolok abba, hogy teherbe esek, már elkezdek félni, hogy jaj ne mindenki csak a vetélésekről beszél, biztos nem lesz semmi rendben...
Mindig is volt. Gondolj bele régen nem figyelték ennyire a kismamákat, akkor még több volt a 2. 3. trimeszterben, mert nem nézték havonta uh-n és nem csatározták meg őket idő előtt stb.
Régen a védekezésnek a megszakításos módszer tartották. Sokszor fel sem tűnt nekik, hogy terhesek voltak vagy ha igen, akkor ott volt a többi gyerek, nem foglalkoztak vele annyira.
Most, ha csak itt is szétnézel a kérdések között, már kis túlzással aktus után tesztelnek.
Sokkal később kezdik a családtervezést, régen a 40 éves már nagymama volt.
Szóval ne parázz rá. Ha esetleg el is vetélsz, vizsgálatok százai állnak rendelkezésedre stb.
A kérdésedre válaszolva, valahol jó, hogy tudod, hogy létező dolog a vetélés és vetélés után is van remény. Viszont, mint minden, ezzel is túlzásba estek. Már mindenki részletesen beszél róla. Szerintem ez magánügy. Ha úgy adódik beszélek róla, ez is a feldolgozás egyik folyamata. Viszont nem tartom fontosnak, hogy ezt csak úgy bárkivel közöljem.
Háromszor veszítettem el babát a terhesség alatt, de én meg csak azárt sem fogom feladni!!! Mert szeretnék édesanya lenni! Szerintem pontosan ez az a téma, ami borzasztó kevés figyelmet kap! Mintha nem is lenne, nők ezrei élik át és még mindig vannak, akik tabuként kezelik, mert úgy vannak vele, hogy "jaj, hát az még nem számít gyereknek"....
Hát pedig DE!, számít!!!!!
Ami meg a kérdésedet illeti, ez ne tántorítson el, az éremnek mindeben, az élet minden területén, két oldala van : pozitív és negatív, jó és rossz!
A "kedvencem" amikor családtagtól kaptam meg, hogy de ezt egyedül kell feldolgoznom, meg nem kell ezt sajnálni, ez van. Tényleg? Egyedül? Belehalna az a bizonyos személy aki ismer, hogy annyit kinyögjön, hogy "Sajnálom!"???
Na ezért van ez tabu témának könyvelve és ez borzasztó! Ez is pontosan olyan veszteség, mint mikor emghal valakid, teljesen ugyanazokat éled át a gyászodban!!!
Előző, még a Nők egészségkönyvében is azt írják, hogy bármennyire is sajnálatos esemény a vetélés, valójában örülni kell neki, mert megment attól, hogy abnormális gyerek jöjjön világra.
Ha netán nálad van gond, hormonálisan, akkor kezelni kell, hiszen akkor egy egészséges gyereket sem tud megtartani a szervezeted.
De ha nálad minden rendben van ilyen téren, akkor valóban fogd fel úgy, hogy szerencsés dolog történt veled, hiszen az a magzat nem lett volna egészséges, mikor megszületik. Örülj neki, hogy a szervezeted felismert egy rendellenes sejtosztódást, vagy bármi egyéb rendelleneset, és gondoskodott róla, hogy inkább ne szülessen meg.
Így is van, hogy nem mindenki szervezete ismeri ezt fel, ezért világra jönnek nagyon nem egészséges gyerekek is.
Örülj neki, hogy a te szervezeted jól működik.
Nagyon örülök neki, hogy 11 év alatt három terhességem ment el. Imádtam megszülni a halott lányom, nagyon örülök, hogy kétszer sikerült majdnem meghalnom. Imádtam.
Irónia volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!