A párotok hogy áll a terhességhez, pocakotokhoz?

Az én férjem sem az a pocaksimizős típus. Néha megsimítja ennyi, majd ha érzi a mozgást izgalmasabb lesz (19. hét), a nagyoknál is ez volt. A legnagyobbal beszélgetett is pocakon keresztül.

Nagyon jó apa ettől függetlenül, mindkét naggyal örömmel és szívesen foglalkozik, születésüktől kezdve!

Sok férfinak kifejezetten vonzó, és szép egy kismama.

Na, az én férjem ezalól kivétel. Ő nem volt oda értem kismamaként, pedig nem híztam bálnává (58 kg voltam a végére), és nem is volt óriási pocakom (98 cm körfogattal mentem szülni).

A terhesség neki mégsem egy ilyen dolog. A pocakomat figyeltük esténként, ahogy kinyomta magát a kislányunk, megsimogatta 'Őt', jókat nevettünk azon, hogy mit művel... de ennyi.

Ha rám nézett, mint nőre, akkor inkább a döbbenet volt rajta, hogy hogyan változok; mintsem csodálat, vagy vonzalom.

Mondjuk ehhez tudni kell azt, hogy a terhesség nekünk egyébként is egy rémálom, mert komoly gondjaim vannak a kihordással. Nekünk mindig csak az aggodalmat hozza; vagy elveszítjük a gyermekünket, vagy épphogy sikerül megmenteni... Szexről már a pozitív teszt pillanatától le vagyunk tiltva. Szóval ez is hozzájárulhat mindehhez.

Egyébként jó apa és férj, csak nekünk a terhesség nem egy rózsaszín mámor...

Szerintem nem olyan nagy baj ez, mondd el neki hogy jól esne ha szeretgetnéd meg hogy neked milyen fontos máris a gyerek, és akkor hátha jobban átérzi, de az is teljesen érthető hogy mi nők ezt máshogy éljük meg.

Én félidős múltam, nincs még olyan nagy hasam de valamikor eszebe jut a férjemnek és akkor simogatja, puszilgatja. valamikor viszont én mondom neki hogy fogja meg mert mozog. De én is próbálom néha visszafogni magam mert tudom hogy ez neki nem akkor élmény és máshogy érzi.

Legutóbb például azt mondta hogy ő nem tud hozzá beszélni es nem is erőltetné. Részemről ez rendben van, mert tudom hogy ő nehezebben fejezi ki az érzelmeit.

Esetleg ha a babáról beszelgettek az is közelebb tudja hozni őt a kicsihez.