Hogy nezzek ezek utan noverem szemebe? Tobbi lent.

Ugyan ilyen helyzet állt elő nálunk is a családban. Akkor én vetéltem el a 20. héten. Ugyan azt tudom mondani, mint az előttem író: nézz Rá, és sírj, ha ez jön akkor! Sírjatok együtt, és öleld át! Így érezni fogja a törődést és az együttérzést a ti boldogságotok mellett is.

Nálunk ez nem történt meg, egyetlen családtagunk oldaláról se. Mindenki úgy csinált, mintha nem történt volna semmi. Ez volt a legrosszabb, ami még egy ilyen helyzetet tetőzött is. Sehol nem éreztük a törődést, a támaszt akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá.

Te ne csináld ezt!

Bár én kora terhesen vetéltem el, de nagyon fájt.

Barátnőm is terhes, 2 hét volt köztünk.

Tapintatosan rákérdezett h hogy érzem magam, beszélgettünk. Azóta nem hozza fel a dolgot. De tudom ha szeretnék róla beszélni, a támaszom lenne.

Nincs rossz érzésem mikor meglátom a pocakját, v beszélünk a kicsiről.

Van h rámtör a sírás, mikor itthon vok (és túl sok időm van gondolkodni).

Emiatt ne érezd magad rosszul! Idővel neki is könnyebb lesz.

Ebben a helyzetben nincs "tuti" módszer h h viselkedj.

Ismeretlenül is részvétem a családnak... Amúgy is borzasztó ilyeneket hallani, de éppen 23 hetes kismamaként főleg.

Szerintem próbáld meg az örömödet most háttérbe szorítani, hogy teljes támogatásodról tudd őt biztosítani. Kezdeményezd a kérdést és hagyd beszélni róla. Ha elutasító, ne eröltesd. Ennyit tudsz tenni.