21 hetes kismama vagyok első babával, és kezdek beparázni. Ugye, azért jó lesz?

Hát persze, hogy csak a rosszat nyomatják, mert tényleg nehéz és fárasztó - és nagyon imádják ezt kiadni, kipanaszkodni magukból. Ez alap emberi természet.

Ettől függetlenül rengetegen, boldogan nevelik fel a gyermekeiket, kérdezd meg édesanyádat, nagymamádat.

Saját tapasztalatot még nem tudok, csak annyit tanácsolnék, hogy a nagyon károgó, megmondó, úgyis szar lesz, meg úgyis 80-szor fog kelni a te gyerked is éjszakánként mert az enyém is annyiszor kel típusokat építsd le.

Nekem például a tesómmal tök jó elbeszélgetni, őszintén el tudja mondani a nehézségeket, az örömöket is, látjuk is heti szinten. Nem rózsaszín minden, de nagyon élvezi, szeretettel, örömmel csinálja. Van egy közös barátunk, ők egyszerre szültek, nem értettem miért építette le, mert alapból aranyos csaj. Na mostmár pontosan értem, fél óra beszélgetés után elmegy minden életkedvem.

Hidd el, van jó oldala, csak egyeseknek valahol le kell vezetni a feszültséget és átadni a barominagy élettapasztalatot.

Gondolod, hogy mindenki mazochizmusból vállal második, harmadik... gyereket? :)

Rettenetesen nehéz, óriási felelősség, felforgatja az egész életed, de ha nem lenne benne öröm is, senki se csinálná.

Nehéz feladat, de akkora boldogság, hogy csak na! :)

Személy szerint már alig vàrom, hogy megszüljek újra, nehezen bírom már. 36 hkm