Adnátok tanácsokat hogy hogyan tudnám megértetni a párommal hogy mit érzek?

OFF 1:

Köszönöm a magyarázatot (kmh). :)

OFF2:

14.20-as érzéseit nagyon-nagyon sajnálom, és egyben köszönöm Neki, hogy ez a tudomásomra jutott, ugyanis ebből látom (és remélem, mások is!) igazán, hogy milyen jü is nekem! És főleg bíztatni szeretném, mert az ismerőseim, akik hasonló helyzetben szültek, vagy utána az első hónapokban szakadt meg a kapcsolatuk a párjukkal, MIND nagyon jó párkapcsolatot építettek fel később, pár éven belül, az új "apuka" elismeri és apaként szereti a gyereküket. Ehhez kívánok kitartást, sok sikert és a minden szempontból legjobbakat!

Jó babavárást mindenkinek!

11.51

OFF:

Még annyit a 14.20-nak, hogy lehet, hogy könnyebb is egy férfinak saját gyerekeként szeretni a párjáét, ha a gyerek szülei nem éltek együtt a gyerek születésétől, mert így nem volt az "elődnek" igazi családi értelemben vett apa-szerepe. (?)

Sziasztok! 14:20-as vagyok és köszönöm mindenkinek a biztató szavakat. Az apa a nevére akarja venni a picit és anyagilag is támogatni akarja. Egyenlőre legalább is így gondolja, de kitudja mit hoz ki belőle az új cicasellő, aki elcsavarta a fejét. :-) Egyszer biztos, hogy én is megtalálom az igazit! De a legtutibb pasi már itt van a pocakomban és nála jobban úgysem fogok szeretni senkit.

Akinek van párja ebben a gyönyögű de sokszor labilis érzelmivilágú időszakban, mint a várandóság, az legyen egy picit türelmesebb és legfőképpen beszélgessen sokat a párjával, hogy nehogy eltávolodjatok egymástól, még egy kicsit sem. Azért irigykedem ezekre a kismamákra. :-) Mindnekinek boldog babavárást és jó babázást!