Kismamák, mi a tapasztalatotok erről?
Lehet szerencsés vagyok, vagy jó környéken tömegközlekedjen, de nekem mindig átadtak a helyet. Férfiak is, nők is (bár utóbbiak többen) és fiatalok is. Fiatalok közül fiúk talán többen. Egy eset volt, szálltam fel a buszra, nem volt hely, de nem us vett észre senki. Megkértem, hogy valaki az tudna e adni a helyet, azonnal ketten is felálltak. Illetve meg egy eset volt az a terhesseg elején, nem is látszott a hasam, volt hely, de csak menetiranynak háttal és kicsit emelyegtem. Megkértem a szemben ülő fiatal férfit, higy cseréljük helyet, mert terhes vagyok és rosszul viselem a háttal utazást. Meg egy bontatlan vízzel is meg kínált, ablakot nyitott.
Ritkán babakocsizom, de mindig segít valaki feltenni, levenni. Van amikor szólok, hogy segítene e, de csak pozitív megnyilvánulást kaptam. Leggyakrabban hordozom a babám, mindig at szeretne adni valaki a helyet, de hátamon a babával megköszönöm és visszautasítom, mert nem kényelmes ülni.
2017 októberben szültem.
Sanszos, hogy a fotó elkészülése előtt a férfiak már felajánlották a helyüket csak a kismama nem akart leülni.
Én ugyan tíz évvel ezelőtt voltam terhes de azt tapasztaltam, hogy nagyon előzékenyek voltak az emberek, főleg a férfiak.
Történ olyan, hogy egy fagyizóban a fagyis kislány rányomott egy plusz gombócot a fagyimra azzal, hogy -ez pedig ajándék a babának!
Lehet, hogy a posztok beállított fotókkal illusztráltak, de a valóságban is láthatsz ilyet.
Nekem a kedvencem a klinikánk terhes ambulanciája, ahova a végén nst-re jártam. Pocakos nők a fal mellett, (másokat) kísérő "férfiak" pedig terpeszkedve a székeken. Az állók bizony nem önszántukból állnak. Itt sokszor a szülésznők tesznek rendet és szólítják fel a bunkó csordát, hogy lehet felállni.
Sajnos nekem pont az volt a tapasztalatom az elsô terhességem alatt, amit a kérdezô leírt. De biztos, hogy sok ellenpélda is van, az is lehet, hogy rossz vonalon közlekedtem.
Többször szintén álló utasok önszorgalomból szólítottak meg egy ülô utast, hogy mi lenne, ha átadná a helyét. Kíváncsiságból kivártam, mi fog történni. Többször ennek ellenére sem adták át a helyüket. De szerencsére nagyon könnyû terhességem volt, ha le akartam volna ülni, én magam szólok.
SAjnos én ezt sosem tapasztaltam meg, hogy milyen nagy pocakkal és valszeg már nem is fogom. Viszont sokat ültem a nőgyógyászati ambulancián, és ha épp nem volt túl komoly bajom, én megkérdeztem a pocakos nőciket, hogy nem akarnak -e leülni, de sokszor mondták azt, hogy jobb inkább állniuk.
Én biztos, hogy szólnék a buszon a helyetekben, szégyelljék magukat.
Egyszer busszal kellett hazamennem vakbélműtét után, ami ugyebár nincs ráírva az emberre. Nem volt hely, simán szóltam, hogy nem tudna -e valaki lecserélni egy ülőhelyet egy állóhelyre, rögtön akadt rá jelentkező. Persze mondtam is hogy miért. De mondjuk ha valaki egy hatalmas pocakot nem vesz észre, az elég gáz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!