Közös gyerek garancia az örökké tartó kapcsolatra? Mit tehetnék, hogy a barátom lássa, nem így van?

Sziasztok!

Teherbe estem, de nem tervezett egyáltalán. A barátom nagyon szeretné a babát, és bevallom, én sem lennék ellene... Viszont más életszakaszban vagyunk, más élet van mögöttünk. Ő 35 éves, több vállalkozása is van, rengeteg helyen van érdekeltsége, tehát van egzisztenciája és biztos anyagi háttere. Én 25 leszek ősszel, egy belvárosi lakás és egy autó van a nevemet összvissz. Igaz, dolgozom másfél éve, de ezzel nem keresek havonta milliókat, mellé támogatnak a szüleim is. Ha egyedül maradnék egy gyerekkel, nem tudom, hogyan élnénk meg...

Van szó eljegyzésről, esküvőről, de ezekből egyik sem garancia, hogy 10-15 év múlva nem jön úgy haza, hogy beleszeretett valakibe és válni akar. Én pedig nem vagyok hajlandó előlről kezdeni az életemet, gyerekekkel az oldalamon, a nulláról. Ezért az anyám és a nagyszüleim tanácsát követve közöltem, hogy csak akkor vállalom a terhességet és a babát, ha minden le lesz papírozva, hogy egy esetleges szakítás, válás esetén ne az legyen, hogy ő folytatja a gondtalan életét, én pedig költözhetek be egy kétszobás lakásba. Ő meg erre kiakadt, hogy én miért vagyok ilyen bizalmatlan, meg mit gondolok róla, hogy magamra hagyna a gyerekünkkel... 5 éve együtt vagyunk, 3 éve együtt is élünk, tehát nem egy futókalandról van szó. Viszont látom a családomban és a környezetemben is, hogy az érzelmek változnak, egyszer mi is kilépünk a rózsaszín ködből. Pl. az apám 8 hetes koromban hagyta el anyát, mert egy konferencián megismerkedett valakivel, és "szerelem volt első látásra". Az apai nagyszüleim nyugdíjas korukban váltak el. Konkrétan mind a három legközelebbi barátnőm szülei külön vannak. Szeretemném azt én is, hogy örökké együtt legyünk, megoldjunk majd mindent, de nem akarok egyszer koppanni mondjuk 40 évesen.

Viszont eléggé összekaptunk, mert szerinte én egyáltalán nem bízom benne, amiért ilyen megfordult a fejemben.