Ha egy két kiló feletti baba megfordul a 32. hét környékén, azt mindenképpen lehet érezni vagy történhet akár észrevétlenül is?

Az én kisfiam a 35 héten fordult meg, én bizony megéreztem, már lefekvéshez készülődten és ahogyan lepihentem, a kis drága akkor bukfencezett egy nagyot. Nem volt fájdalmas, de igencsak nagy mozdulat volt a megszokottakhoz képest, és másnap az UH-n be is bizonyosodott hogy fejvégű fekvésű lett. ( addig medencevéű és harántfekvésű pózban is volt )

Én mindig éreztem, ha fordul, pedig pici babám van viszonylag. Onnan is tudhatod, hogy egyszer csak máshol akarja kilyukasztani a pocidat :-D

Én annyira paráztam, hogy császár lesz (nagy babának ígérkezik), hogy kipróbáltam mindenféle praktikát, amit itt javasoltak: intenzív séta, tánc, popót magasabbra tenni, négykézláb mászás, gyertyaállás, persze nuku eredménnyel. Makacsul üldögélt a 35. hétig. Na, akkor leültem, és azt mondtam: "Jó lesz neked, te drága, hogy lehet, hogy éppen édes álomból emel ki egy büdi gumikesztyűs kéz? Az is lehet, hogy később kapsz tejcit. Na mit szólsz?" Rúgott akkorát, hogy kielemezhettem a Göncölszekeret a plafonon. :D De semmi egyéb. Este lefekvéskor eléggé feljött a savam, így feltámasztottam magam egy rakat párnával. Aztán hasra fordultam, valami fura ötlettől vezérelve, erre elkezdődött a nagy pocaktorna. Persze arra vigyáztam, nehogy megnyomjam, vagy valami. Fel kellett ülnöm a sav miatt, és akkor kinyomta a kis buksiját a bordámnál. A tenyerem élével óvatosan lejjebb toltam (ismétlem, nagyon gyengéden), szóval nem is a fejét toltam, hanem a pocakomban hagytam kisebb helyet, így elkezdte a fejét lehúzni, míg át nem fordult harántba. Ekkor abbahagytam az intenzív hassimit, mert már holt álmos voltam. Másnap, amikor éppen főztem, megint nyomogatta magát a bordámnál, és láss csodát, nem kemény gömb volt, hanem puhább, szögletes valami - popó. :DDD