Nem érzem a mindent elsöprő boldogságot és várakozást, ez normális?

Én is így voltam vele mint te!

Mostmár egy éves a Kisfiam és látom ahogy okosodik és megérti a dolgokat és néha feltudnam zabálni!

Ha még szülés után rögtön nem is jön az érzés a későbbiekben biztos előjön :) ne aggódj!

Ennek is ki kell alakulnia. Ahhoz hogy valakit szeressunk ahhoz ismernunk kell, latni, hallani, erezni, en nem hiszek ebben a meg csak az elkepzeleseimben van benne es a hasamba es mar egybol szerelmes vagyok.

Biztos vannak ilyen szentimentalis tipusok de a legtobb akkor is az hogy kialakul. Osszeszokni, csiszolodni stb..

Én se voltam az a nagy pocaknak beszélő.

Császárral szültem, vártam a nagy érzést és nem jött.Mikor megszületett oda mutatták,mondták, hogy egészséges ,rendben van akkor lejött egy könnycsepp és ennyi volt.Pár hónap eltelt mire megjött az anya vagyok érzés is.Szerintem kamu az a nagy hú egyszerre belém csapott az érzés szöveg.Ezt azért mondják,mert így illik aztán az új anyukák, meg ott állnak frusztráltan, hogy velük valami baj van.

Ne izgulj.Ki fog alakulni a kötődés és imádni fogod a babát.:)

En az elso gyerkocnel ereztem, elso perctol fogva, ami szuleskor csak fokozodott.

Most a masodikat varom, es semmi. Nem is konnyu terhesseg, meg nem is tudom elkepzelni meg valakit ugy szeressek mint elsot, egyelore nulla anyai erzes van, inkabb soksok aggodalom mi lesz hogy lesz stb Remelem azert kialakul majd.

Nekem sem volt meg ez az érzés.

És szülés után sem. Akkor amolyan zombiként elláttam a fiam. Nagyon megviselt a kialvatlanság, és egyáltalán nem volt az a rózsaszín köd. Sajnos a kora csecsemőkort nagyon rosszul éltem meg.

Ma már 5 éves a fiam, kb 1 éves koráig fokozatosan alakult ki a kötődés, és mára már boldog család vagyunk, imádom a fiam.

Szerintem nem mindenkinél van meg a habos-babos cukormáz. És ez a normális. Különbözőek vagyunk, különbözően élünk meg dolgokat.

Első gyerek tervezett volt és több, mint egy év próbálkozás után fogantam meg.

Nagyon vártam a születését, de miután kibújt, mégsem éreztem azt a nagy szeretetet amiről sokan ódákat zengenek.

Lassan, észrevétlenül szerettem meg, nem tudom mikor, de nem a legelején az biztos.

Már 5 éves, imádom, de a mai napig nem vagyok az a "gyerekemtől elájulok" anyuka.

Most fog a napokban megszületni a testvére, vele az első pillanattól kezdve szó szerint semmit sem érzek, sőt, inkább idegesít, hogy nem tudom úgy élni az életem ahogy eddig. Nehezebb is ez a terhességem és már olyan jól beleszoktunk a hármas családi életbe.

Gondolom (remélem) őt is megszeretem születése után, mert eddig 0 anyai érzéseim vannak felé és bevallom, szörnyű érzés, de nem tudom erőszakkal megszeretni.

Viszont így a szülést várni is rosszabb, mert az elsőnél boldog izgalom volt bennem, hogy végre láthatom, most pedig semmi, csak az, hogy legyek már túl rajta, hogy visszakapjam a régi testem, fittségem.

Én 28.heten vagyok ,1.baba...

Nagyon szerettem volna mar ,viszont a terhesseget mondhatni elegge megszenvedem,marmint tunetekkel ...

Mostmar kezdek ugy lenni vele,jo lesz ha mar visszakapom a testem,és a fittséget is tenyleg...

És akkor ha megszuletik ,jon az,hogy szokjam meg,hogy ő fog kb csak lefoglalni 😃 Az ultrahangokat varom,hetvegen megyunk 5d babamozira is...

Szerintem ha megszuletik,minden átértékelődik majd ...