3 hetes terhes vagyok és félelem lett urrá rajtam, a jövőmről, a felelősségről, az életemről, mennyire normális ez?

39 évesen szültem.Onzonek tűnik,de nem az.Az elején nekem is az okozta a legtöbb nehézséget, hogy a babánakhoz kell igazodjak és nem az van,hogy eltervezek valamint és végig csinálom,mert csajom általában mást akart és máshogy.Anyava kellett ernem, pedig azt gondoltam hogy ahogy kibújik azonnal anyává valok lelkileg,de nem így történt.Most 5 hos a babának most már anya vagyok.Bele fogsz jönni.Boldog babavarast.

36 éves leszek és most vagyok a 12. hétben. Ugyan ezt éreztem mint te kedves kérdező, most nem én érzek már így hanem a férjem. Tényleg igaz az hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben adja fel a megszokott kis életét. Mi azért vállaltuk így a gyereket, mert előbb el akartuk érni azokat a dolgokat amiket szerettünk volna. De hiába lett meg minden, akkor sem mondtam, hogy naaaaa akkor most jöhet a gyerek. Odáztam volna még én is .... Jó lesz az, majd hozzászoksz a gondolathoz. Drukkolok!

Úgy gondolom,baj ha valakiben kortól függetlenül nem vetődnek fel ezek a gondolatok.Ugyanis ez egy nagy vàllalàs.Nekem még az első gyerekem születése utàn is voltak ilyen bevillanàsok,hogy most màr ez örökre így lesz?!

Èn is teljesen megèrtelek, nekem is ìgy volt. De amint elkezdett kerekedni a pocak, a baba nőtt, fejlődött, az már teljesen egy màs vilàgba röpìtett lelkileg, ès lassan eltűntek a fèlelmeim ezzel kapcsolatban. Leìrhatatlanul boldog voltam, ès az egèsz terhessèg pozitìv volt szàmomra. Most 5 hònapos a kislànyom. Nem tudnàm elkèpzelni az èletem nèlküle, mert igy kerek. :) Tuti, hogy te is ìgy fogod látni hamarosan, kitartàs ès nagyon boldog babavàràst kìvànok!

Utolsó vagyok. Mèg annyi hogy ne hallgass azokra akik azz al ijesztgetnek, hogy jajj ha jòb a gyerek kéèsz vége a szépéletnek, nem lesz magànéleted, minden körülötte forog, magadra nem lesz időd stb... Sajnos ezek miatt is fèlnek sokan, holott sajàt tapasztalataim alapjàn ez nem igaz! Természetes, hogy ő a legfontosabb mostmàr de attól mèg nem kell lemondani èppen mindenről ès lehet szèpen tudatosan ùgy alakìtani a hètköznapokat, èletedet, hogy gyerek mellett is kiegyensùlyozott, boldog legyèl. Nem fogod megbànni a gyerekvàllalàst!

Szerintem természetesek ezek a a félelmek a terhesség első időszakában, szerencsére nem pár hát, mire meg is születik a baba, van idő felkészülni ezekre a dolgokra. A gyerek nem veszi el az életet, bár sok lemondással jár, sok dolgot ad is. De ez nagyon egyéni, ki mit érez értéknek az életében. Én úgy gondolom, a gyerek az egyik legértékesebb, általa nyersz lehetőséget arra, hogy teljesítsd az egyik legnagyobb kihívást az életben: egy másik embernek életet adj, formáld a személyiségét, elindítsd a saját útján, ahogy téged is elindítottak. A karrierépítésről sem kell lemondani, hiszen nem kell vele örökre otthon maradni. Az az időszak csak pár év, utána egyre önállóbb lesz. 35 évesen nem vagy öreg az anyasághoz, bár valóban a huszonéves kor a legjobb, ez nem jelenti azt, hogy más kor egyáltalán ne is lenne jó. A nagynéném is a 35-40 közti korban vállalt 2 gyereket, és remekül megvannak.

5 hetes terhes vagyok, 3 év próbálkozás után fogant meg a babánk. Iszonyatosan vágytam már rá, hogy anya lehessek. Most meg azon agyalok, hogy hogyan lesz majd? Eléggé hullámzó a kedélyállapotom. Hol alig várom már, hogy a kezemben tarthassam, máskor meg leesik, hogy mekkora felelősség egy új kis életről gondoskodni. Jó anya leszek vajon? Felkészültem rá? Milyen hatással lesz a kapcsolatunkra? Mi lesz, ha sárkánnyá válok a hormonjaim hatására? Hogy visel el így a párom? Sok-sok kérdés, ami szerintem normális ilyenkor. De az biztos, hogy kicsit félelmetes is. Viszont próbálok úgy gondolni rá, hogy életünk legjobb döntése az, hogy szülőkké akarunk válni. Remélem, hogy Ő még szorosabbá teszi majd a kapcsolatunkat! :)