Hogy mondjam el a férjemnek, hogy én nem örülök annyira?

Van 2 csodás gyerekünk, 9 és 6 évesek. Mindkettő lombik baba, nagy csodának éltük meg, hogy ők lettek, imádjuk őket. Már az első kislányunk előtt kiderült, hogy nagy valószínűséggel soha nem lesz természetes úton gyerekünk, mindkettőnk számára nagy csalódás volt, de küzdöttünk tovább, hogy legyen gyerekünk. Nem védekeztünk azután sem, hogy megszülettek a gyerekek, mert úgy voltunk vele, hogy nekünk úgy sem lehet természetes úton gyerekünk. Viszont 2 hete megtudtam, hogy terhes vagyok, amit rögtön elmondtam a férjemnek és azóta teljesen odáig van és mindennap elmondja, hogy már alig várja, ismét babázzunk és a lányok is biztos örülni fognak, hogy lesz kistesójuk, viszont én nem vagyok annyira oda, hogy még egyszer végig csináljam a terhességet és a szülést, nekem úgy kerek a családunk, hogy 2 gyerekünk van, de nem merem elmondani a férjemnek, hogy bennem az is megfordult, hogy ne tartsuk meg. Borzalmas anyának érzem magam és nagyon félek, hogy ismét szörnyű lesz a szülés vagy, hogy nem bírok el 3 gyerekkel. Ugyanakkor olyan hihetetlen, hogy 11 év után természetes úton lettem terhes. Férjemnek is feltűnt, hogy nem felhőtlen az örömöm, de eddig azt mondtam, hogy örülök csak a folyamatos rosszullétek miatt vagyok nem túl vidám. Nem akarom megbántani és csalódás okozni neki és főleg nem elrontani az örömét. Muszáj lesz elmondanom neki, hogy mit érzek, de félek. Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de ki akartam írni magamból mindent.

33/ N