Lányok, ti mit gondoltok az apás szülésről? Valakinek esetleg tapasztalat?

A férjem ragaszkodott hozzá, én pedig őrültem, hogy ennyire ott szeretne lenni. Sokat hagytak minket kettesben, nagyon nagy segítség volt. Ő vágta el a köldókzsinórt és meghatódott, amikor felsírt a fiunk. Azóta mindig mondja, hogy mennyire büszke rám és jó élmény volt neki. Nagyon szeretne még tesót és elképzelni sem tudja, hogy nincs ott. Nekem is rengeteg erőt adott, hogy velem volt.

Ti még gondolkodtok, hogyan legyen?

Egy pontig rengeteget segitett, hogy masszirozta a derekam, aztan mar csak zavart, hogy ilyen onkivuleti allapotban szenvedni latott. Elore megbeszeltuk, hogy ha kerem, kimegy, illetve a kitolastol tartott, hogy nem birna, nem akartam, hogy ott ajuljon el, es a koldokzsinort amugysem akarta elvagni, igy elvagtam en, aminek utolag orulok, mert igy szolhattam, hogy hagyjak erintetlenul, ameddig pulzal, es at nem megy a mehlepenybol a gyerekbe az osszes ver.

Ahogy meglett, bebugyolaltak, es mar hivtak is a ferjem. Azert megis van bennem valahol egy hianyerzet, hogy pont a legvegen nem volt ott.

Nálunk úgy volt anyum lesz bent... elején bent volt, majd kiment wc-re és addig bejött a párom kicsit. Úgy volt lehet cserélni néha, de végül már nem engedték be anyut így páromnak kellett maradnia. Nem bánta meg és nagyon ügyes volt és segített, bár igazából csak a hosszú vajúdást tapasztalta meg, mert végül császár lett.

Szóval amelyik apuka azt mondja nem akar bent lenni, még simán változhat a véleménye :D Sőt én pl annyira nem akartam, hogy bizonyos dolgokat lásson, de ott akkor egyáltalán nem zavart se engem sem őt. Szóval végül is jobban ment az egész mint ahogy gondoltuk :)

Egy biztos eröltetni nem szabad egyik félnek sem, ha eltérő a hozzáállás. Ott akkor nagy eséllyel változni fognak a hozzáállások :)