Ha bemegyek a nőgyógyászhoz, és mondom neki, hogy terhes vagyok, akkor megkérdezi, hogy meg akarom-e tartani?

Abortusz során csak az egyikőjük élete megy tönkre? Az egyikőjük élete megszűnik, a másiké sem lesz valami boldog. Attól, hogy egy tini elveteti a gyermekét, nem fog egyetemre menni. Kedves lányaink! Úgy maradtatok? semmi gond: KIKAPARUNK!!!

UH, ez aztán a tinik mellé állás!

Megkérdezik, hogy megtartod-e, mert ma a terhességek nagy százaléka nem tartódik meg. Napi 90 abortusz! Nem kellenek a bébik. :( :( :( Igen, fájdalmas. Lányként is ledöbbentem attól, hogy mennyire nem értékeli valaki, ha kisbabája lehet, de most édesanyaként egyszerűen már végképp nem tudom felgoni-elfogadni azt, hogy csak úgy könnyedén (bármennyire is fogadkozik bárki, hogy mennyire fájdalommal teszi), igen könnyedén elengedjük a gyermekeink kezét. Közben meg az ovikban az egy-két megszületett kiváltságosnak szuperbulikat rendezünk a szülinapjukon, babazsúrokat, az éppen aktuális hiperszuperőrületes rajzfilmhőstortákkal.

Violetta megérkezett a Disneyre, 3 teltházas Papp László Arénás koncertet sikerült összehoznunk a nagyon szegény országunkban, ahol a legolcsóbb jegy 10000 ft volt! Nincs itt valami hu-hu-huncutság???

Kedves Kérdező!

Nekem mindig is szimpatikus volt az, ha valaki egyszerűen tudja magáról, hogy nem való anyának, és inkább nem vállal gyereket - azaz nem ad rá egyáltalán semmi lehetőséget, hogy megfoganhasson benne egy baba.

Viszont ha már úgy történt, hogy nem akartad, de mégis megfogant benned egy másik ember élete, aki erről 0%-ban tehet!!, te viszont legalább 50%ban!, akkor azt figyelembe vehetnéd, hogy az abortusszal az ő teste 100%-ban, ÖRÖKRE és TELJES BIZONYOSSÁGGAL MEGSZŰNIK; míg ha megadod neki az élethez való esélyét és jogát, és megszülöd, azzal a te tested csak max 10-20%ban fog ESETLEGESEN MEGVÁLTOZNI ÁTMENETILEG (képzeld, nem egy olyat ismerek, akinek tök jó alakja van 3 gyerek után is, és iszonyúan buknak rá a pasik), és ez csak a SZÉPSÉGED ESETLEGES VÁLTOZÁSA, nem pedig a TESTED FELDARABOLÁSA ÉS KUKÁBA DOBÁSA!

Szóval a te életstílusodhoz nem való gyerek? És az ő életstílusához való a halál? Alkalmatlan vagy anyának? És gyilkosnak alkalmas vagy? Nem hinném, valahogy ennél érzőbb lénynek tűnsz. Nem tudom pontosan, miért érzem így, de valahogy mégis.

Nem muszáj megtartanod, ha 9 hónap alatt vagy legalább a szülőszobában, mikor meglátod-megfogod, nem szeretsz bele, akkor nagy valószínűséggel mindkettőtök számára jobb lesz, ha odaadod olyanoknak, akik nagyon várni és szeretni fogják. Ciki a saját gyerekedet örökbe adni? És meggyilkoltatni nem cikisebb pár fokozattal?

Kérlek, ne haragudj a drasztikus kifejezésekért! Tudod, én azért vagyok ennyire szenvedélyes a témában, mert mindenkit szeretnék megóvni attól, amin én és a babám keresztülmentünk. Én NEM TUDTAM, senki nem mondta el érthetően, egyértelműen, hogy a magzat pár naposan-hetesen már érez fizikailag és lelkileg is, már szeret engem, az anyukáját, ezt NAGYON SOKAN baromságnak tartják, csak ők nem olvastak annyi pszichológiai kutatást, és nem jártak annyit pszichológusnál, mint én.

Persze, egy pár hetes magzatnak nyilván még nincs olyan tudata, mint egy felnőttnek, de attól még él és érez, és egy cukin mosolygó egyéves babának sincs egy felnőtthöz mérhető tudata, őt mégsem lehet legálisan cafatokra tépni és kidobni.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz ezekről a dolgokról, amiket írtam, de tényleg, őszintén. Tudom, hogy nem dönthetek helyetted, csak azt szerettem volna, hogy te tisztábban láss a döntésed előtt, mint én 24 évesen. Várom a válaszodat 🙂

Kedves Kérdező!

Igen,nemrégiben tudtam meg, hogy elvileg sajnos kötelező megkérdezniük - ha nem tartanák meg, nem mutatnak szívhangot - így próbálják eltussolni, hogy épp egy kis életről beszélünk, így dugják homokba a fejüket - amit "nem látunk és nem veszünk róla tudomást, az ugye nincs is"....

Nagyon sajnálom, ha rossz helyzetben vagy, de az abortusztól egyáltalán nem lesz könnyebb, csak nagyobb terhet vennél a válladra. Őszintén a legjobb szándékkal írom.

Édesanyám is el akart engem vetetni, olyan volt az élethelyzete és anyagi háttere. Mindenki egyetértett vele, a rokonok, testvére, az orvosa, barátnői - tulajdonképpen bolondnak nézték akkor, hogy mégis megtartott. De maradtam, mert a beavatkozás előtt meglátott az UH-monitoron (szerencsére akkor még vagy nem volt ilyen protokoll vagy megfeledkeztek róla, és mégis megmutattak anyunak:-)) - azt mesélte, akkor őrülten vert a szívem, és nagyon élni akartam. Mára itt vagyok felnőttként, anyukámnak pedig nagyon hálás vagyok. Nehéz volt, de nehezebb lett volna, ha kioltotta volna az életemet. Mára az egykori legnagyobb "ellenségem"(anyu legjobb barátnője, aki anno ellenem szavazott, de később keresztanyukám lett)nekem is nagyon jó barátnőmmé lett - és pár éve bevallotta, az ő életére is nagy áldás vagyok (bizonyos okoknál fogva nagyban befolyásoltam az ő és az ő gyereke életét is-pozitív irányba :-))

Kérlek, hagyd élni! Az abortusszal csak nagyobb fájdalmat veszel fel, babával ugyan nehéz lesz, de sokkal édesebb teher az előző opciónál!

És amit előttem is szóltak, nagy kincs a termékenység, sajnos, nagyon sokan lennének a helyedben... Kitartást! A legjobbakat kívánom!