Nincs olyan érzésetek, hogy ha sikerül és esetel a többedik baba, akkor az, akinek nem sikerül, az utál?

Nem hiszem, hogy ők személy szerint minket utálnának, hanem maximum a sors igazságtalanságát. Arról nem mi tehetünk, hogy sikerül és ők sem tehetnek róla, hogy nem jön össze. Mi 5 évig küzdöttünk a babáért, egyszerűen sehogy nem sikerült tehetbe esnem és olyanok iránt soha nem éreztem se gyűlöletet, se irígységet, akiknek gond nélkül pikk-pakk összejött. Gyűlölet csak olyankor volt bennem, amikor a híradóban olyanról számoltak be, hogy valaki megölte a gyerekét. Olyankor elemi gyűlölet volt bennem a gyilkos szülő iránt is és a sors iránt is, hogy itt vagyok én és a férjem, jók az anyagi körülményeink, szerető szülők lennénk és nekünk nem adatik meg, nem hozzánk születik az a gyerek, hanem olyan helyre, ahol élete első órájában végez vele az anyja, vagy csak pár évig élhet.

én értem mire gondolsz, nekem volt ilyen érzésem, már az elsőnél is, elég sok korombeli barátnőmnek még nincs gyereke, egyszerűen nem olyan a hátterük még így 30 évesen sem, hogy vállalhassanak. Ezért pl én nem is szoktam teleszórni a facebookot a babám képeivel (van külön csoport ahova töltök róla fel de ott a rokonok vannak megjelölve), mert nem tudom kit bánthatok e meg esetleg az én "boldogságommal". Nem kell ehhez feltétlen biológiai akadálya, hogy összejöjjön neki, elég ha valaki pl úgy jár mint a barátnőm, hogy 36 évesen lapátra teszi a vőlegénye, vagy mondjuk a másik barátnőm, akik a férjével hónapról hónapra élnek, és bár nagyon szeretnének babát, inkább a beteg anyukájára költik a pénzük. Ilyen rossz sorsok is vannak, amellett hogy valakinek nem sikerül a baba, természetes hogy ezek engem is rosszul érintenek.

A családomban van egy közeli rokon pár,akiknek 12 év alatt sehogysem sikerult a baba, ra is ment a hazassaguk es mar kulon-kulon sem szeretnenek gyereket 40 felett. Igy mikor en fiatalon elso probalkozasra terhes lettem,igyekeztem veluk a leheto legkimeletesebben kozolni es utana is csak akkor meseltem a babarol ha ok erdeklodtek,nem akartam "az orruk ala dorgolni". Az erdekelt h oket ne erintse rosszul, de rajtuk kivul mas erzeseit nem vennem figyelembe es nem fojtanam el a sajat boldogsagom tapintatbol. Es sztem aki szeret engem az ugyis velem orul, nem pedig irigykedik.

Nem mindenki ilyen am. Volt koleganomnek tobb lombikra sem jott ossze. Nem voltunk tul joban, nem is tudtam rola. Mikor terhes lettem, az o gratulacioja volt a legoszintebb. Nagyon meglepodtem mikor elmondtak a sztorijat. Am azota megszulettek az ikrei 5. Beultetesre.