Teherbe esni 1-2 év közötti, vagy még kisebb baba mellett? Ki csinálta már végig? Milyen nehézségek voltak?

12 hetes terhes vagyok, még nincs 10 hónapos a fiam. Szerencsére valamennyi segítségem van. Pl. tegnap míg vérvételre mentem, egyik mama vett ki szabadságot. Egyébként magánrendelésre járok mert az délután van, munka időn kívül.

Az elején kicsit nehéz volt, örökké el akartam aludni, apa pedig napi 11 órát nincs itthon, volt pár nehezebb nap.

Biztos, hogy baromi nehéz lesz két picivel, de szerintem egy év múlva sem egyszerűbb. Mi szeretnénk harmadikat és vele sem szeretnénk sokáig várni.

Nekem 1 éves volt a nagyobb, mikor pozitívat teszteltem. a hajolás, emelés, stb nem okozott gondot. mindent csináltam ugyanúgy tovább (3-ra babakocsi cipelést is).

terhesgondozásra vittem magammal mindig, nem volt olyan vészes (sajnos messzi kórházat választottam, ezt ma már másképp csinálnám).

Nekünk sem volt segítség, így nem volt B terv kórház esetére. de rendes volt az orvosom, meg tudtam beszélni vele, hogy ne fektessen be (nagyon hánytam).

Nála ami a legnehezebb volt, a szülés utáni első hónapok. akkor kiborultam néhányszor, de így utólag megérte

#14-esnek:

Nekem több okból is jó.

Jó azért, mert ha egyszer vége lesz a pelenkás korszaknak, akkor vége lesz, és nem kell újra kezdenem.

Jó azért, mert ha egyszer vége lesz az éjszaka százszor kelős korszaknak, akkor vége lesz, és nem kell újra kezdenem.

Jó azért mert köztem és a tesóm között is kis korkülönbség volt, és nagyon jól elfoglaltuk egymást kicsi gyerekként, később együtt jártunk bulizni. Mai napig is nagyon jó a viszonyunk

Jó azért, mert ha már a legkisebb is szobatiszta, egyedül evő baba lesz, akkor úgy mehetünk el kirándulni, nyaralni bárhova, hogy a többinek akik már rohannának ide oda, nem kell arra várnia, hogy megetessem, tisztába tegyem stb. a picit.

Jó azért, mert amikor visszamegyek dolgozni, akkor nem kell újra kiszakadni a munkából. Olyan munkám van, amiben évente a jogszabályváltozásokkal együtt változik sok minden. Próbálok itthon a baba mellett is képben maradni, de azért nem ugyanaz. A munkahelyem is számíthat rám azután, ha visszamentem, hogy nem lépek le megint néhány évre.

Így is élvezem a kicsivel az együtt töltött időt. És nem értem azért mert elsőként született, miért járna neki több, mint a tesóknak. Nekik már egy nap sem fog jutni , amikor csak rájuk tudok figyelni. Nem hiszem, hogy az elsőnek lényeges az a néhány hónap, amivel előbb vagy később lesz testvére.

Amúgy pedig mi sem gondoltuk, hogy az elsö nem védekezős hónapban sikerül. Persze benne volt a pakliban, de az előzőre éveket vártunk. Mi lett volna ha most is csak évek alatt sikerül. Mi pedig várunk még egy évet.

Nekünk jó ez így.

12 voltam

14-es válaszoló teljesen igaza van a 16-os válaszadónak.

Letudunk mindent hamar pár év alatt és igaz hogya munkahelyről kiesnek ezek az évek, de ha visszamegyünk már csak abban kell reménykedni ne legyenek betegek sűrűn.

Én 3 babát szeretnék kis korkülönbséggel , ami őrültségnek hangzik de még benne vagyok a gagyarászásba meg a pelenkába. A nagyár nappal bilizik a kicsnél megy a hozzátáplálás. Lassan ülni fog aztán menni és kinn az udvaron együtt játszhatnak nemsoká. Együtt fürödhetnek. Majdnem egyszerre mennek oviba.

én értem a kis korkülönbség előnyeit,ezzel semmi bajom nincsen,mert nekem is van kettő gyerekm 2,5 van köztük.

De azt gondolom egy 6 hónapos baba mellett korai újra babát várni. Arról nem beszélve hogy ha (ne adj Isten-nem kívánom)de be kerülsz a kórházba-ott lesz egy alig 1 éves gyerek,én persze magamból indulok ki-de meg szakadna a szívem ha rá kéne hagyni valakire.) Jó persze van apja..de ő dolgozik,meg a nagyszülők színtén. akkor az igencsak problémás.

Nekem még néha így is megterhelő volt hogy már elmúlt 2,5 éves a "nagy" amikor meglett a 2.

Állandóan rajtam lógott amikor szoptattam,altattam.

kevesebb idő jutott rá ez miatt. volt hogy sírtam a kimerültségtől. de azért nem bántam meg természetesen,mert most hogy nagyobbak már jól elvannak együtt,de örültem hogy nem korábban kezdtük el tervezni a 2.-at.