A szülésről őszintén! Hogyan élted meg?

Hàt, fàjt, az tuti. De ijesztőbbnek tűnik, amikor kìvülről "nézed".

2 gyors, könnyű szülések vagyok túl, mindegyik beavatkozásmentes, az elsőnél volt burokrepesztés és gàtmetszés (ettől féltem màsodjàra, bàr hamar gyógyult, elég kellemetlen volt azzal mozogni napokig, na meg a tudat.)

Alapesetben mindennel úgy vagyok, hogy nincs olyan, hogy nekem az nem megy, a rosszabb verzió is a majd lesz valahogy-lesz.rom tìpusú ember vagyok😃 , szóval nagy pànik nem volt. Nyugodtan mentem be szülni, szép ütemben haladt a dolog, Burokrepesztésig semmi fàjàsom nem volt, gyakorlatilag 3 ujjnyiig nulla fàjàssal jutottunk el. Az utolsó 40 percben viszont màr eléggé hisztis voltam, az piszkosul fàjt, magamban anyàztam, mert hangosan nem ment. Nem lehet semmihez hasonlítani. Az első tolófàjàsnàl elordìtottam magam, annyira feszített. De màsodikkal nyomàsra kinn volt, 2 fàjàsból, talàn pàr perc alatt. A varràs kellemetlen volt, éreztem 1-2 tűszúràst, ahol annyira màr nem hatott az érzéstelenítő, de mire beérzéstelenìtette vol a rendesen, az is kb. ugyanannyi szúràs. Vagy csak az volt a bajom, hogy minek piszkàlnak még 2 dolgot éltem meg nehezen: hogy fekve kellett nyomni , és közben magamat felhúzni - ez inkàbb fizikailag volt kellemetlen, és a katétert a pisihez-ez lelkileg volt nehéz, vagy megalázó.

A màsodikkal épphogy beértünk a szülőszobàra, 18 perccel azután, hogy felvettek, màr megvolt, a betegfvételtől a szülőszobàig tartó úton értek a tolófàjàsok. Gàtvédelem miatt itt hosszabb volt a kitolàs. Közben a szülésznőmnek magyaráztam, hogy milyen dolog ez, nem arról volt szó, hogy bemegyek aztàn idő sincs felmàszni az àgyra, én labdàt akartam meg nyugodtan ràhangódàst, nem rohamszülni. Mikor a szülészet ajtajàn csengettünk, és mondtuk, hogy kb. 4 perceseim vannak, nem hitte el a szülésznő. Sokat segített, hogy nem kellett feküdni végig, fàj ugyan, de nagyonis elviselhető volt, hogy màszkàlhattam-itthon. Kb este 8-tól voltak gyanús jelek, lezuhanyoztam, fél 11kor kezdtem mérni az összehúzódàsokat, rendszertelen 8-12 percesek voltak, ajtófélfànak, ablakpàrkànynak tàmaszkodva, vagy négykézláb térdelve az àgyon ringattam magam előre -hàtra, vagy körbe-körbe. 5-6 percesek voltak, mikor fél 1kor elindultunk itthonról apa unszolàsàra, előtte még úgy voltam, hogy rendszertelen 8-10 percesekkel hova siessek, amikor nem is fàj ÚGY. (felébresztette a nagyot öltözni, hogy ha mégis úgy gondom, akkor ezzel màr ne kelljen foglalkozni). Azzal nem számoltam, hogy mire ràdumàlom magam a felöltözésre, és ezt sikerül is véghezvinni, addigra már fàjni fog, eléggé. Szóval gatyafelhúzàs helyett, csak fel-alà màszkàltam egy ideig a szobában, mint a mérgezett egér, aztàn nagy nehezen sikerült valahogy felvenni. A kocsiban màr nem tudtam követni hol tartunk, de még magyaráztam apànak, hogy nyugi, nem a minimum sebességét jelzik a tàblàk az út szélén, nem kell úgy sietni. Betegfelvételnél 3 ujjnyi méhszàj, szóval kb. 10 perc alatt sikerült megugrani a maradék 4 centit. Mindezt làbon hordtam ki, de az àgyra alig bírtak felimàdkozni. Apàt még elküldte a szülésznő a cuccért még a felvétel előtt, mert szerintem ugye minek vigyük fel, hàtha vaklàrma (jaaaj, én kis hülye), mire félért a csomaggal, átöltözött, beért a szülőszobàra, éppcsak a fenekét le tudta tenni, màr megvolt a baba. Szóval ha a szokásos tempóban haladtunk vol a a kórház felé, kb. a parkolóban szülök. Jó volt 😃. A dokimnak sem volt ideje beérni. Màsnap úgy köszöntött, hogy: " hàt ez meg mi volt?". Mondta, hogy hìvtàk, hogy jöhet, aztàn 4 perc múlva meg hogy inkàbb mégse, mert màr látszik a buksi. A szülőszobàt sajàt làbon hagytam el, wc-re egyedül mentem a megfigyelés után. Viszont amit nagyon sajnálok ìgy utólag, hogy nem kaptam meg azonnal a picit, csak megmutatták, azt mondták, annyira gyorsan jött, és olyan hirtelen volt neki a környezetváltozás, hogy inkàbb betették melegedni inkubátorba. Aztàn hoztàk, de én meg visszaküldtem, annyira remegtem, nem tudtam volna megfogni, abban maradtunk, hogy ahogy elmúlik a remegés, hozzák is. Én kértem ìgy. Eszünkbe sem jutott, hogy apa addig foghatnà.

Amúgy nagyon jól sikerült, mert hiàba fàjt, ezt bizony egyedül csinàltuk meg, és ez nagy magabiztosságot és sikerélményt ad. Külön öröm, hogy sérülés nélkül megúsztam. Sokkal-sokkal könnyebb ìgy babàt gondozni, vagy csak úgy létezni.

Lesz még babànk remélhetőleg, nekünk ez jól megy, vagy màzli -de biztosan alkati dolog is (pici babàkat növesztek pici buksival 😂). De talàn a màlnalevél tea is sokat segített.

Lelkileg nem viselt meg, fizikailag nagyon. De nekem pechem volt, mert több, egyenként is kis valószínűségű komplikáció ugrott be.

Elakadt a szülőcsatornában, mivel nem tudták, hogy milyen irányba néz, az orvos benyúlt mellé (soha ne válasszatok lapátkezű orvost...) és körbesimította a fejét, hogy megtalálja az arcát.

Utána alulról vákuummal húzták, felülről rám tehénkedve egy másik orvos nyomta.

Majd a méhlepény intett be. Az átlagosnál nagyobb volt és esze ágában nem volt leválni. Műtő foglalt, az idő szorított, így érzéstelenítés nélkül, kézzel tépkedte ki az orvos. Az konkrétan egy élveboncolás volt. 20 perc kínzás után (nem az orvos volt szadista, a méhemet mentette) felszabadult a műtő, ahol altatásban összeraktak.

Eredmények pro:

- szerencsére egészséges baba, nem sérült a szülés közben

kontra:

- törött farokcsont

- hátsó hüvelyfal teljes hosszában végigrepedt - összevarrták, de előreesik. Orvosilag nem probléma, de többet nem tudok tampont használni, mert nem marad a helyén.

- hatalmas aranyér

- fekete-lila-kék színben pompázó, ödémásra duzzadt altáj, mint akit acélbetétes bakanccsal rugdostak meg.

- 8 dl vérveszteség

- átmeneti székletinkontinencia

Egy hónap alatt épültem fel, eleinte önállóan mozogni sem tudtam. A hüvelyfal előreesést leszámítva felépültem maradandóság nélkül.

A kórházban csodámra járt a személyzet, én voltam a szülés állatorvosi lova, egy személyben több, ritka komplikációt mutattam fel.

Annyi előnye volt, hogy annyira sajnáltak, hogy kiemelt bánásmódot kaptam a gyermekágyas részlegen :)