Kismama és dühkitörések? .

Szia,

Biztosan a hormonok miatt van, nyugtalanabb az ember :))

Ne aggódj, de kicsit azért próbáld kontrollálni és ne húzd fel magad mert neked sem jó :)

Most én már 25. hétben vagyok és ha néha elküldenék valakit a jó életbe, akkor is inkább visszafogom magam mert tudom hogy a babám már megismeri ebben a korban az anyukája hangját és nem szeretném ha a kiabálásom maradna meg benne :))

Jó babavárást :)

09.28-as válaszoló vagyok, eszembe jutott hogy nekem is az elején teljesen ilyen gondolataim voltak, hogy micsoda rosz dolog hogy ezt sem lehet, azt sem lehet....zavart hogy puffadok, idegesített a gondolat hogy abba kell hagynom a diétámat és baromira idegesített hogy anyumék akokr vettek egy újfajta, isteni bodzapálinkát - nagyon szeretem a gyümis pálinkákat :) (ez persze mind tudat alatt jött fel néha, hiszen nagyon örültem a babának első perctől fogva) sőőt volt hogy amikor férjem kijavított hogy "nem TERHES vagy, hanem állapotos, mert ez nem teher" én ráordítottam hogy "hiszed te!!" :)

Szóval ne aggódj, sokunkban feljönnek ezek a gondolatot hogy mennyi mindennek meg kell változnia, de egy idő után természetes lesz és nem fogsz bánküdni miattuk hanem örülni fogsz az új élet adta pozitív változásoknak :))) MIndenki kedves veled és mosolyog rád, előreengednek, és mindenki sok boldogságot kíván, a pici rúgásairól meg az ultrahangokról már nem is beszélve :) Sokkal többet érnek ezek mint az a fránya bodzapálinka már rájöttem :)

Bizti, hogy a hormonok! Mindig egy nyugis, de pörgős csaj voltam, még akkor is mosolyogtam amikor tiszta ideg voltam, beteg voltam, minden bajom volt... Na ez addig tartott amíg terhes nem lettem. Munkahelyemen pont ebből jött rá az egyik oszt.vez., h terhes vagyok. Mindenkivel üvöltöztem, türelmetlen voltam, de zserencsére nem vették föl. Ez tartott kb a 15. hétig, utána lenyugodtam, semmi bajom nem volt. Olyan voltam mint régen. De ennek is vége lett. Tudni kll, h nekem nagyon sokáig nem látszott, h kismama vagyok, úgy éltem mint előtte, de amikor hirtelen a 32-33. hét körnékén megugrott a hasam és nem tudtam/tudok úgy aludni, mozogni ahogy én akarok megint előjött, mondjuk nem annyira mint az elején, de néha így is elviselhetetlen vagyok... Hisztizek a semmmin, kiabálok a párommal, aki mostmár megérti, h miért van ez, de amior a nyugodtságomból megint hárpiává váltztam nem tudta mire vélni. De mostmár nincs sok hátra, ezt kibírjuk vhogy, neked pedig sok erőt, kitartást!!!Meglátod elmúlik!

Bocsi, h hosszú lettem!

36 hetes km

Szia! Én is is ugyanilyen zizi voltam/vagyok, de ami nagyon sokat segített nekem B6 vitamin, napi 3x2! Mostmár lecsökkentettem napi 2re, de az elején kellett ennyi, mert a rosszulléten is segített! Szerintem próbáld ki!

Én is teljesen el voltam keseredve, nem értettem, hogy miért is olyan jó babát várni, amikor mindentől hány az ember és olyan belső feszültség van benn, ami eddig teljesen ismeretlen volt számára.

Kitartás! Tényleg lesz jobb! Én sem akartam elhinni!

Vigyázz magatokra!

Sok boldogságot és egészséget kívánok!

19 + 4 hetes km

Hormonok!

3 gyerekes anyuka