Csak én esek mindenen pánikba vagy más kismami is van így?

de a hormonoké!Hidd el.Én a 2.babámat várom.Nagyon akartam őt,olyannyira,hogy 10hónapos volt a nagy mikor újra terhes lettem.Még eleinte csak csak "emberi" voltam,mostanra már nem lehet velem bírni.Szinte állandóan feszült ideges,kiabálós vagyok.Csak hogy én hízok.Még jó hogy eddig emiatt nem cseszegettek.És még igazándiból bele sem merek gondolni mi lesz itt hamarosan...a nagy a hó végén 18hónapos,a doki és a védőnő szerint sem fogom kihúzni május 24ig...ráadásul most elkezdtem (állítólag)vizesedni.

Mondjuk engem nem ez a kaja,paprika része aggaszt,de ezen kívül minden máson parázok.Mi van ha nem lesz időben kész a szobájuk,mi van ha idő előtt bújik ki a baba,a sok idegességtől nehogy valami baja legyen...egyáltalán mit egyek amitől nem hízok annyira

34!1hetes vagyok

1.vagyok:

ha hiszitek ha nem,én a 2.terhességem sokkal jobban végig izgulom,mint az elsőt.Az első pár hónapban teljesen kétségbe voltam esve,hogy tuti faros lesz a babám...persze semmi alapja nem volt,vagyis eddig nincs.

mellesleg már másfél hete kerülöm a szomszédokat,mert betegek,köhögnek....elég volt 28hetesen 3hétig küzdenem a hurutos megfázással(1hétig a fiam,2hétig én voltam oda).Állandóan kezet törölök,idegrohamot kapok,ha bekap egy kavicsot,vagy a kutyás kezével nyúl a szájába...pedig sose voltam ilyen aggódó

ismét a második vagyok.

az elsőnél én is paráztam mindenen mert nem volt jobb dolgom, de most a lányom mellett szerencsére nincs időm ilyesmiket agyalni. érdekes, h én most totál nyugis és kiegyensúlyozott vagyok, uolyan örömmel vagyok pocakos mint tavaly az elsővel.

Nyugi, én kilenc hetes vagyok és pont ugyanígy..

Semmi baj veled, ez normális kell, hogy legyen, biztos, hogy a hormonok bejátszanak..

Én is mindenkivel kiabálok, és valahol nagyon zavar... viszont aki be mer szólni, annak annyi:)

A reálos dolgon én is felhúztam magam, paprikáról nem tudok, azzal mi volt?

Nálam is első gyerek, és már 32 vagyok, megszoktam hogy irányítom az életem, ha eszem hízok, ha fogyózom, fogyok, tornázom, sokat dolgozom, most meg nem így működik és rohadtul herótom van az egésztől.

Semnmit nem szabad amit eddig, nem kertészkedhetek, nem emelhetek, a napi 12 óra fáraszt, a főnököm még nem tudhatja, folyamatosan kívánós vagyok és hányingerem van egyszerre, és extrém mértékben puffadok... és kilenc hetesen már látszik a hasam is, nekem legalábbis útban van.

Egyébként meg ki mondta hogy végig kell vigyorogni a terhesség minden napját?.. elsősorban nő vagy, aztán anya, a gyerekek úgyis kirepülnek egy idő után, az ember meg ott marad egyedül, főleg ha nem ápolja a nőiességét. Alapvetően akármennyire is segítsen a férjem az egészben, akkor is egyedül vagyok - ő nem érez az egészből semmit se testileg, se lelkileg, nekem kell cipelni az egészet.

Azt mondta a barátnőm, hogy ő az 5. hónap körül kezdte élvezni a terhességét, addig nagyon utálta, minden nap kétszer hányt.

Ezek után kezdi ám el az ember díjazni az Anyák Napját, nem? :))))

Mennyit szenved az ember, aztán a gyerek meg elmegy hippinek vagy pártot alapít:))))