Egyszerűen szörnyű ember vagyok. Mit csináljak?

Tervezett babáról van szó , épp ezért nem is értem mi történik velem. 23 hetes terhes vagyok és teljesen bepánikoltam . Nem azért, hogy mi lesz ha megszületik stb, hanem hogy mi lesz most velem? Siratom a régi életem, ami soha nem lesz olyan , mint volt. Mi van, ha kihagytam valamit , amit már soha többet nem fogok tudni pótolni? Néha azt kívánom bárcsak ne lennék terhes. Aztán meg sírok, hogy hogy lehetek ennyire önző, hiszen már most szeretem a kis törpémet. Páromnak nem merem mondani mit érzek, mert ő annyira boldog a baba miatt. Nem akarom, hogy az érzéseim miatt csalódjon bennem. Tényleg szörnyű ember vagyok? Vagy más is érezte úgy, hogy bárcsak lenne még ideje magára?

(Amúgy 29 éves vagyok)