Ti is képtelenek voltatok a hétköznapi dolgokra figyelni, mikor megtudtátok, hogy terhesek vagytok?

Én is pont így voltam :D Nem is változott meg a dolog, 20 hetes koromig dolgoztam (egy kis probléma miatt jöttem tp-re), de már így kín volt a munka addig. Nem érdekelt, egyszerűen nem tudott érdekelni semmi, hagyjon mindenki békén :D És még most is baromira hidegen hagynak a munkaügyek, a kolléganőm néha meséli, hogy mi van bent, pedig engem annyira nem érdekel, hogy az hihetetlen :)

Szerintem valahol normális, ez tényleg nagyon nagy dolog és tényleg teljesen megváltozik az életünk :) A franc meg tud ilyenkor papírmunkával foglalkozni.

Én is így érzek. Szeretnék magunkkal foglalkozni, tervezgetni, sóvárogni, olvasgatni a témában.

Néha vannak hosszabb-rövidebb időszakok, hogy el tudom terelni a gondolataimat, és tudok a munkámra vagy másra gondolni, de többnyire nehezemre esik mégcsak bemenni is, nemhogy bármit is csinálni. Ezt fokozza az állandósult álomkór és az időnként györtő hányinger.

De hogy pozitívat is mondjak, most voltam UH-n láttam a picikénket mozogni, rugkapált kezével, lábával, hallottam a szívverését. Jaj, nagyon jó volt. Azóta csak ez jár a fejemben.:)

10 hkm

Én a vége felé vagyok most így. A magzat annyit mozog, hogy amikor egy értekezleten ülök, zugyborog odabenn a kicsi, amikor beszélek egy témáról a férjemmel, akkor is folyton nagy mozdulatokat tesz. Szóval, nehéz miatta koncentrálnom bármire is, ami nem ő:)

De azért a terhesség szakkönyvek olvasásáról szólt és sok infó begyűjtéséről, de ezt természetes, mi egyébként is sokat olvasunk, csak most kicsit másfelé nézelődtünk.:)

34hkm

Engem is valaki lepontozott, hát, ha valakinek ez okoz örömet, akkor őszintén sajnálom. Ezt soha nem értettem.

Mindenkinek boldog babavárást!