Normális hogy egy ilyen terhesség és szülés után félek a következő gyerektől?

Kb pont egy éve lettem terhes.az első három hónapot végig hánytam,az elején még rohangáltam wc-re,majd amikor már totál legyengültem az ágy melletti tálba hánytam...minden visszajött.kórházba kerültem,kiszáradtam.adtak erősebb gyógyszereket mint azelött,picit jobb lett,hazamehettem.a 4.hónap közepétől brutális hasfájás tört rám.kiderült,a baba a jobb vesémen fekszik,ami emiatt másfélszeresére dagadt.kényszerpihenőre lettem ítélve,kizárólag a bal oldalamon.szerencsére férjem rengeteget segített.ilyenkor már "csak" napi 4-5-ször hánytam,de ez ellen semmilyen gyógyszer nem segített.szinte csak vizet ittam,enni esetleg egy kis főtt krumplit.a 8.hónap elején beindult a szülés.adtak mindenféle gyógyszert,hogy a baba még maradjon,de ő jönni akart.a sok gyógyszertől keservesen lassan indult meg a baba,nagyon fájt.kifogtam egy mesés ügyeletes orvost,a fogadottam épp elutazott.ez a doki épp az éjszakai műszakja végén járt,képzelhetitek hogy kezelt...érzéstelenítőt sem kaptam.mindenfelé vágott,de 25 óra vajúdás után a baba feje még mindig benn volt a szülőcsatornába,megakadt.végre megcsászároztak.megszületett Lili,a kis hercegnőm,de nem sokáig gyönyörködhettem benne...miután összevarrtak,kiderült hogy a méhlepény egy darabja benn maradt,gyors ki kellett venni.ráadásként még egy fertőzést is elkaptam,2 hétig kórházba voltunk.Lili besárgult.miután hazaérkeztünk,férjemnek el kellett utaznia,rokonok messze,egyedül voltam a folyamatosan bömbölő gyerekemmel...most egy picit rendeződött a helyzet,de még mindig nehéz.párom 2 hete előállt avval,hogy szeretne egy kistesót...látott végig szenvedni,mégse érti meg,hogy ez nekem nem megy.mit tegyek?