Akiknek a terhesség nem rózsaszín ködfelhő volt, hanem betegségként, teherként élte meg, mesélnétek?

Én kb a 8 hetes koromtól 20 hetesig hánytam, de iszonyúan. Többször voltam kórházban napokra. Közben a hólyagom bemondta az unalmast, nem éreztem, hogy pisilni kell, óra alapján jártam wcre.

A páromra hárult minden, mert a konyhába nem tudtam betenni a lábam. Amikor megmozdult a baba, akkor kezdett jobb lenni a közérzetem, de addigra már vedzélyeztetett lettem. Utána jött a belső fájdalom a rugdosástól, sokszor a könnyem csorgott csak úgy. Majd kiderült, hogy a pici májából a szívébe visszamenő vénának két bemenete van, így több vér jut a szívbe, ami vezezhet szívmegnagyobbodáshoz. Emiatt kezdetben hetente, majd két hetente jártam kontrollra. Aztán kitalálták, hogy alacsony a súlya, de közben meg hosszú, és szűkös neki a hely, ezért fáj minden mozdulata.

Egyszer azt találtam mondani a dokinak, hogy egy pillanatot sem tudok felidézni, amikor felhőtlen volt felettem az ég.

Rosszul éltem meg a terhességet, kínlódás volt szinte az egész. Sose rejtettem véka alá, hogy nem ilyen lovat akartam. Hálistennek a környezetem ezt megértette és néhány esettől eltekintve empatikus volt velem mindenki. Ez azért könnyebbé tette, hogy nem kellett harcolnom másokkal az érzéseim miatt.

Sziasztok! Nálam sem alakultak sajnos jól a dolgok. Az első terhességemben a 12. hétig többször vérezgettem, de a 12.-en nagyon elkezdtem vérezni. Mélyen, részben a méhszájon tapadó méhlepény, amelyből egy darab levált. Egy hét kórház, majd szigorú fekvéssel a 19. hétre rendeződött a probléma. Már kezdtem jól érezni magam, amikor a 24. héten kiderült, hogy a külső méhszájam egy ujjnyira kinyílt. A helyzet aztán sajnos romlott. A 26. héttől a 31. hétig otthon, majd az utolsó három hetet kórházban feküdtem, megemelt ágyvéggel. Csak WC-re kelhettem fel - két óránként - enni is az ágyban kellett. Koraszülés lett a vége, de a kislányom már szép egészséges 4 éves.

Aztán két éve ismét terhes lettem. Újabb vérzések, méhlepény megint rossz helyen, rossz AFP szaladgálás orvostól orvosig. Aztán kimondták, hogy egészséges. Másnap azonban kinyíltam és elveszítettem. 20. hétben jártam.

Azóta nem voltam terhes, nem mertem vállalni.

Tudd, kedves kérdező, hogy nem vagy egyedül azzal, hogy nem szeretsz terhesnek lenni. De amíg a Baba a pocakodban van és egészséges esélyed is van arra, hogy egészséges Kisbabád szülessen. Hosszú a terhesség, sok minden történhet, ezért - ha elfogadsz egy tanácsot - próbáld meg csak azt katasztrófaként megélni, ami tényleg az is, a többin meg próbálj túllépni és megpróbálni örülni annak, hogy elindult benned egy kis élet. Minden rendben lesz!