Csak nekem nehéz elképzelni hogy egy igazi kis ember van a hasamban?!

A súlyát én se érzem, mármint ha ülök vagy járok. Bezzeg amikor fektemből kell felkelni, az csak nagy nyögések árán sikerül... :-)

De épp arról árdozom hetek óta a férjemnek, hogy most már határozottan érzem: egy valóságos csecsemő van a hasamban, aki ha kibújna, már megmaradna. Odabent pedig érzem a kis térdét, kezét, lábát, popóját, ahogy kidugdossa... Én meg simogatom a hasfalon keresztül. :-)

Ez nagyon aranyos. (: Szerintem szerencsés alkat vagy, hogy nem érzed terhesnek a picurod súlyát, de lehet, hogy még előttetek áll egy nagy növekedési ugrás. Én is az első babánkat várom, de a tapasztaltabbak azt mondják, hogy az utolsó hónap szokott a legnehezebb lenni. (Az én hasam speciel akkora, mint egy görögdinnye, és olykor a puszta létezés is komplikáltnak tűnik.)

Próbáltam ugyan elképzelni, hogy milyen lesz majd, ha megszületik, de igazán átérezni biztosan csak akkor fogom tudni, mikor a világra jön. Néha megdöbbenek azon, hogy ez mekkora csoda. Gondolj csak bele, nemrég csupán két sejtecske, meg egy érzés volt, mára meg egy kis emberi lény, aki néhány héten belül elkezdi a saját életét. Fantasztikus! A legjobbakat kívánom nektek, boldog babavárást és kitartást az utolsó hetekre. Üdvözlettel: 36 hetes kismama