Teljesen ki vagyok bukva. Hogy lenduljek tul?

Megtudlak érteni, bár én nem vesztettem el egyik gyerekem se (hál' istennek), de nem voltunk messze tőle.

Az első lányomnál indult be ideje korán a szülés, bár vele első perctől feküdnöm kellett végig. Maximum akkor kellhettem ki az ágyból, amikor vizsgálatra kellett mennünk. De az sem volt egyszerű folyamat.

Kicsivel kevesebb, mint 3 hónapot töltöttem bent a kórházba úgy, hogy még wc-re se kellhettem fel.

Többször katétereztek (a lusta nővérek) és leginkább ágytálaztak. Borzasztó volt, megalázva éreztem magam.

De a gyerekért mindent !!! Mindig ez lebegett a fejem felett.

Kezdetben még elfoglaltam magam, utána már eléggé szétuntam az agyam.

Én mindent szinte a neten rendeltem meg. De volt, hogy a férjem elment és az üzletben bekapcsolt a laptopját és skypon beszéltünk. Úgy néztem meg a babakocsit is, a bútort és nagyon sok mindent.

Az eladók nagyon segítőkészek voltak, azóta többször voltam már bent a két gyerekemmel. Egyből megismertek, pedig az első gyereknél csak képernyőn keresztül láttak és hallottak.

Mondjuk, nekünk volt segítség. Anyósom sokat főzött, mosott, vasalt. A férjem takarított, apósommal mentek nagy bevásárlásra, stb.

A második gyerekünknél nem kellett feküdnöm, vele dolgoztam is, de voltak olyan pillanatok, amikor a m.helyemen a főnököm fektetett le a földre, mert úgy elszédültem, hogy borítottam mindent ami körülöttem volt. És, ezt így már a terhesség közepén, nem is az elején.

Második gyerkőccel is feküdtem bent a kórházba 2 hetet, amíg kivizsgáltak, hogy miért fogyok és miért nem hízok egy dekát se.

A második gyerekkel 12 kilót fogytam terhesség alatt. Zabálta le rólam az első terhesség plusz kilóit (volt mit), miközben ő maga 3 kilóval született, teljesen egészségesen!