Ki hogyan eli meg a szules elotti idoszakot?

"Elhanyagolva erzem magam aki csak jelen van a ferje eleteben,de nem mint tars!"

Ha jól értem, akkor a probléma nem a szüléssel és a gyerekvállalással kapcsolatos, hanem a párkapcsolatod nem működik.

Én is negatívan éltem meg a dolgot. Szerettem dolgozni, naponta bejárni, emberekkel beszélgetni, együtt dolgozni... Életem legmagányosabb időszaka a terhesség végén lévő otthonlét, majd a születéstől kb 2 éves koráig... Haszontalannak éreztem magam, aki csak főz, mos, takarít, bevásárol, várja haza a férjét, meg tisztába teszi a gyereket, elviszi sétálni, játszótérre... A felületes "beszélgetések" a pénztárossal, a zöldségessel vagy az éppen lent lévő játszóteres anyukával nem igazán voltak az én világom. A lányommal nem beszélgetni tudtam, csak beszélni hozzá. A férjemmel pedig kifogytunk a témákból, nem tudtam neki semmi újat mesélni, így lassan az is átalakult egyfajta hallgatássá, amikor is ő meséli a munkahelyi élményeit. Majdnem rá is ment a kapcsolatunk. Mi előtte költöztünk messzire minden baráttól és rokontól. Akik barátok a közelben voltak, azok meg egyre kevesebbet keresték a társaságunkat, nem volt gyerekük, szórakozni akartak, velünk nem lehetett. A társaság szerintem fontos.

Rajtam egy tanfolyam segített. Amint a férjem hazaért, megkapta a kicsit, én meg futottam tanulni, jogsit szerezni. Most ért véget, de mivel megint költözünk, így könnyebb, van mit csinálni. Szerintem alkatfüggő. Van, aki alig várja, hogy ne kelljen dolgoznia, hanem otthon lehessen, és akkor érzi magát igazi nőnek, hasznosnak, akkor a legboldogabb. Keress valamit, bármit, ami kimozdít ebből, mert a kicsi megszületése nem fog. Ha már egy hét után így érzed... talán a baba is csak egy lesz a háztartási feladatok közül.

Nincsenek barátaid, ismerőseid, rokonaid, akikkel jobban elmélyítheted a kapcsolatodat? Nem tudsz mondjuk a szakmádban tanulni valami újat? Tanfolyam, ami munka mellett nehéz lenne, vagy esetleg egy hobbi...