Az igaz hogy ha tervezett a baba es kiderül hogy sikerült jobban megrémülnek a kismamák?

hát nem tudom, én sokkal rémültebb lettem volna ha csqk ugy "becsuszik".

talán azért érzed így mert aki tervezi, felelősségteljesen pörög a témán, aki meg nem húzott gumit kb tesz rá hogy mi lesz ha baba lesz..(ne essen nekem aki védekezés mellett esett teherbe, nyilvan nem rajuk gondolok)

Szia.

25 éves vagyok,a párom 28.

Nekem is és neki is stabil és aránylag jól fizető munkahelyünk van.

Tavasszal végre lett saját lakásunk is.

Lassan 6 éve tart a kapcsolatunk.

A nyáron úgy döntöttünk jöhet a baba.

Már akkor is volt bennünk egy kis félelem,de belefogtunk.

A harmadik hónapban végre összejött :)

Boldog voltam nagyon,de meg is ijedtem.

A párom,bár sosem mondta,de látszott rajta hogy őt is meglepte a tény hogy ilyen gyorsan sikerűlt.

Régen sokszor voltak gyulladásaim,folyton a nőgyógyásznál voltam,mindenféle gyógyszert használtam már.

Ezért nem is számítottam rá hogy ilyen gyorsan összejön a pici.

Soha NEM fordúlt meg a fejünkben hogy nem akarjuk a babát!!!

Mégis kicsit ilyesztő volt számomra a gondolat hogy ezután már óriási a felelőség rajtam,hogy többé nem lesz ugyanaz már semmi.

Anya leszek elsősorban,a párom pedig apa.

Már nem a romantika lesz a legfontosabb.

Igazi család leszünk.

Szégyelltem magam,hisz mi az hogy megijedtem???

Hisz terveztük!

Most 23 hetes vagyok,már mozog és már most is nagyon szeretem a picikémet :)

A párom szintén :)

Nagyon féltjük már most is,ami nem csoda hisz 10 hetesen erős vérzéssel kórházba kerűltem.

Akkor jöttem rá,hogy soha nem akarom elveszíteni!!!

Szerintem természetes hogy az ember kicsit megréműl,még ha tervezte is.

Más tervezni és más mikor már biztos hogy ott van.

Mi előtte nem éltünk együtt a párommal.

Szóval nálunk a baba és a közös élet együtt jött.

Eddig jól müködik :)

8 éve vagyunk együtt a férjemmel, terveztük a babát, stabil kapcsolatra, stabil életkörülményekre jött. Saját ház, normális munkahely, viszonylag jó fizetés... Nem estem kétségbe.

Barátnőm 4 hónapos kapcsolatra, albérletbe, munkanélküliként várja a tervezett babát (szándékosan nem védekeztek, mindkettő gyereket akart) összejött és teljesen kétségbe vannak esve.

Nekem a tervezett baba nem azt jelenti, hogy akarjuk és együtt vagyunk a termékeny napokon, hanem, hogy tervezett életkörülmények közé, megfelelő élethelyzetbe jöhet a baba. Ebben az esetben szerintem nem esik kétségbe senki.

Hát, mi terveztük, de én nem érzem magam különösebben idegbetegnek, és a férjemen se látom, hogy az lenne. Inkább várjuk boldogan. Most 13 hetes vagyok, várjuk, hogy kiderüljön a neme, hogy érezzem a mozgását, aztán hogy Apa is érezze kívülről, hogy végre itt legyen velünk. Csodás dolgok ezek :)

Bár olyan tényleg volt, mint amit az utolsó válaszoló ír, hogy nem megijedtünk, hanem csak hirtelen sokkot kaptunk, hogy akkor most tényleg. De ez csak 1-2 nap volt. Egy dolog tervezni ugye, és más, hogy na most komolyan ott a helyzet, pár hónap, és soha többé semmi sem lesz ugyanúgy, mint eddig. Persze jó értelemben.

Én először egy éve estem teherbe, akkor volt inkább meg ez az érzés, és rátett egy lapáttal, hogy mi megbeszéltük, hogy akkor jöhet a baba, két hét múlva meg már ott volt a pozitív teszt. Szóval kb. még azt se fogtuk fel, hogy próbálkozunk, már terhes voltam, de sajnos nem maradt meg a terhességem. Most is volt meglepődés, de ezúttal azért, mert utoljára peteérés előtt 4(!) nappal akcióztunk, biztosak voltunk benne, hogy az a hónap esélytelen - hát, mégsem volt esélytelen :) De itt már nem volt akkora a sokk, inkább csak döbbenet, hogy ezt meg hogy :)