9 hetes terhes vagyok, de nem tudok neki örülni a körülmények miatt főleg, mit tehetnék, hogy jobb legyen?

Ha gondolod írj privit,hasonló cipőben járok!

Én is szívesen beszélgetek veled privátba,bár én nem így vagyok.de ha van kedved írj bátran!

Át tudom érezni a helyzeted kedves kérdező,mert hasonló cipőben járok én is.Igaz,nekem a szüleim élnek,de 180 km-re vannak innen.Mi is albérletben élünk,a férjem viszonylag jól keres,és én is a pótlékok miatt kicsivel többet kaptam mint a minimálbér,de mellette az adósságok amik a férjem munkanélküliségével keletkeztek,meg az albérlet sok pénzünket elvisz,és most már én is táppénzen vagyok.Hála isten,nekünk ez a rosszabb állapot csak addig tart amíg a baba meg nem születik,mert a TGyás már lesz annyi mint kb.a fizum.Mi terveztük a babát,de mikor pozitívat teszteltem,és az orvos is megerősítette,akkor megijedtem én is.Egyrészt a pénzügyek miatt,másrészt,hogy jó anya leszek e,bírni fogom e majd.Aztán a 6.héten elkezdődtek a reggeli rosszullétek.Meg tudtam volna néha halni,semmi sem maradt meg bennem,ráadásul dolgozni is kellett,mert nem akartam táppénzre menni amíg bírom az anyagiak miatt,pedig olyan munkám van,amiben nem dolgozhattam volna terhesen.Mikor már vagy 10x hánytam egy nap hol ennivalót,hol savat és epét,sokszor sírtam,hogy nekem ebből elegem van,nem bírom tovább,feladom,és inkább elvetetem.De szerencsére a férjem mellettem volt,és ő elég erőt tudott adni,hogy ezt a részét átvészeljem.Aztán a 22.héten eljöttem táppénzre,a férjem pont nappali műszakban volt,ami azt jelentette,hogy este fél 7-kor ért haza.Szóval egyedül voltam a 4 fal között,és nagyon nehéz volt.Szerintem egy kicsit depressziós is lettem.De aztán jött a megmentő.Egy csajszi,akivel egy hónapig együtt dolgoztam mikor a városba költöztem,felvette velem a kapcsolatot,kiderült,szembe szomszédok vagyunk,és ő is babát várt.Nagyon összebarátkoztunk,és sokszor átmegyünk egymáshoz,hogy ne unatkozzunk.Ráadásul a baba témát is ki tudjuk vesézni.Neked nincs esetleg egy ilyen barátnő,akivel tudnál összejárni.Vagy sok helyen vannak kismama csoportok,amik ezért jöttek létre,hogy egyrészt ne unatkozzanak a kismamák,másrészt legyen akikkel megbeszélik a babavárást.

Így biztos, hogy nem tartanám meg.

Én nem értem ilyen helyzetben miért kell gyereket vállalni? Nézd kérdező a gyerek nem véletlenül lesz, általában előre kell gondolkodni, nem utólag. Így ennek ebben a formában semmi értelme nincs, hogy utólag rágódsz olyan dolgokan, amiket a terhesség előtt kellett volna megfontolni. Most inkább tekints a jövőbe és azon dolgozz minél jobb körülményeket tudjatok majd teremteni a babának. Például ha már otthon vagy tanulj valamit, kezdj bele valamibe, ami később jól jöhet, pl.: nyelvtanulás, aztán esetleg otthon baba mellett is vállalhatsz diákokat. Az a légyeg foglald el magad, ne süllyedj depresszióba, mert az nem segít senkin.

Mi is ebben voltunk csak en dolgoztam vegig igaz 80000 ftert a parom akkor vesztette el biztosnak hitt munkajat....katasztrofa volt a kobon...minden honapban vettunk egy csomag pelust es popsitorlot meg egy nagyobb dolgot pl furdokad de azt is hasznaltat igy nem volt hirtelen sok de szerencsere a szulesre rendbe jott minden sot meg egy nagyobb osszeget orokoltem is amire nem szamitottam ugyhogy csodak mindig vannak! Fel a fejjel. Ja es 17 eves korom ota arvs vagyok...