Én már egy hónapja nem voltam orvosnál (most léptem a 11. hétbe), és nagyon izgulok, hogy ma mindent rendben találjon. Normális, ha nagyon aggódom, hogy minden rendben van-e a babával a pocakban?

Én is folyton aggódom, de azt hiszem, ez normális így. Alig várom már, hogy a kezemben tartsam és tudjam, minden rendben van. (Ha megszületett is lesz mindig miért aggódni...) :-)

32 hetes mami

Én sokkal többet aggódtam korábban, mint most (25 hetes vagyok). Az első uh-ig az volt a bajom, hogy nem hittem el, hogy terhes vagyok, illetve biztos voltam benne, hogy méhen kívüli lesz. A következő néhány hétben attól féltem, hogy elhalt a baba (ne kérdezd, hogy miért épp ettől), ugyanis nekem semmilyen tünetem nem volt, nem voltam rosszul soha. A 12. héten valóban történt egy elég súlyos komplikáció, ami a következő öt hetet beárnyékolta, végig feküdtem, orvoshoz, vizsgálatokra jártunk és már szó szerint rettegtem és azért imádkoztam, hogy megmaradjon a baba. Rendbe jöttünk és a következő három hétben már semmi bajom nem volt, újra kiegyensúlyozott voltam és boldog, a baba is megmozdult, erre a 20. heti uh előtt egy órával akkora hisztit csaptam le, hogy én nem akarok oda menni, mert biztosan rosszat mondanak és nem akarom tudni, ha valami baj van, hogy a párom csak nézett é hirtelen nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen rajtam.

Végül elmentem, megnéztük a babát, minden tökéletes, sőt, nagyobb is és fejlettebb 2-3 héttel, mozgékony és tökéletes minden érték. Ekkor derült ki az is, hogy fiú lesz. Azóta olyan, mintha kicseréltek volna, szinte egyáltalán nem aggódom, valahogy érzem, hogy ha ennyi mindenen átmentünk és az én babám akkor is velünk akart maradni és a sok rossz ellenére egészséges, akkor most már nem lesz semmi gond!

Gondolom egyébként ez a nyugalom összefüggésben van azzal is, hogy az elmúlt pár hétben már nagyon aktív a babám, folyamatosan érzem, hogy mozog és így megnyugtat ő is hogy velem van.