Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy ez egy más állapot?

Szerintem is tudatosítsd benne minél előbb, mert utána meg arra fog rádöbbenni, hogy bizony a gyerek sír, felébred éjszaka, nem tudod, mi baja, etetni kell, pelenkázni kell, koncert helyett meg fürdetni.

Az én férjem teljesen magától gondolta azt, hogy nem megy el kétnapos kirándulásra, és nem hagy itt a gyerekkel egyedül (nálunk nincs helyben nagymama). Nekem ez a normális.

Remélem, hogy a te férjed is rájön erre legkésőbb a szülésnél.

Sajnalom,hogy ezt tapasztalod.Nalunk szerencsere pont az ellenkezoje a helyzet.Masodik babankat varjuk,az elso terhessegem alatt is nagyon gondoskodo volt a ferjem.

Most miutan elmondtuk a fiunknak, hogy kistestvere lesz a ferjem leult beszelgetni vele.Elmagyarazta neki,hogy o is megertse,hogy most sokkal faradtabb leszek,sokkal tobbet kell majd pihennem,mert most a kisteso helyett is en faradok el stb.Olyan aranyos volt:)

Altalanosan is azt tapasztalom,hogy a ferfiak nagyon kedvesek,elozekenyek szoktak lenni a terhes nokkel.Ez igaz a kollegaimra,de idegenekre is.

Nagyon furcsa a ferjed viselkedese,szerintem egyaltalan nem all keszen az apasagra.Nem csak arrol van szo,hogy nem olvasott utana mivel jar a terhesseg(lehet,hogy ez sem valtoztatna a hozzaallasan),hanem hiaba mondod neki,hogy faradt vagy egyszeruen nem erdekli.

Nagyon egoista beallitottsagunak tunik es ennek semmi koze a tarsasagi elethez.Teged teljes mertekben figyelmen kivul hagy,ez pedig nem hiszem,hogy megvaltozna a baba erkezesevel.Talan csak annyiban,mint amit emlitettel is,hogy teged talan nem rangat majd magaval,hanem egyszeruen kulonvalnak az utjaitok.

Furcsa dolog ez az egész, bár szerintem sem túl együttérző a párod, de - saját tapasztalat alapján - én ezt egy bizonyos fokig megértem. Számomra az már kevésbé érthető, hogy te hogy a túróba bírsz 25 hetesen heti 40-50 óra fizikai munkát? Az energiaszinted nagyon rendben lehet, ha emellett az a legnagyobb probléma, hogy nincs kedved bulizni, vagy elalszol a film alatt. Talán a férjednek épp azért ilyen nehéz ezt felfogni, mert megszokta, hogy mindig ezerrel pörögsz. És amiért kicsit talán értem az empátiátlanságát: én váratlanul lettem terhes, napokig föl sem tudtam fogni, hogy ez mit jelent. Aztán sajnos olyan rosszulléteim lettek, hogy kénytelen voltam szembenézni vele, mert semmi másra nem voltam képes, csak a rosszulléttel foglalkozni. Mindketten azt hittük, egy-két nap és elmúlik, de napról napra rosszabb lett, a végén már az ágyból sem tudtam kikelni. Az egyébként kedves és segítőkész férjem időnként már pofákat vágott, amiért mindenért őt ugráltattam - hiszen én nem tudtam felkelni az ágyból. Ez a kelletlensége egész addig tartott, míg egyszer nem tudtam kiérni a wc-re, és ott a hitvesi ágyban hánytam tele az odakészített vödröt. Azóta olyan, mint akit kicseréltek, pedig már teljesen jól vagyok. De ennél is érdekesebb volt az anyám, aki anya, ráadásul nőgyógyászati munkaerő, csak épp az ő környezetében soha senki nem volt rosszul a terhesség alatt, így aztán utólag bevallotta, voltak pillanatok, amikor azt hitte, csak hisztisebb vagyok az átlagnál. Nála is csak addig tartott ez, amíg végig nem asszisztált mellettem egy olyan napot, amikor gyakorlatilag kétóránként rohantan a wc-be, és még be is lázasodtam.

Amiért ezt az egészet leírtam: szerintem ezt egy férfinak egyáltalán nem könnyű felfogni, hogy mivel jár ez az állapot, mert őszintén szólva én sem tudtam elképzelni, amíg át nem éltem, pedig kifejezetten empatikus személyiség vagyok. Csak hát a köztudatban azért mégis az van, hogy ez nem betegség, és amíg az ellenkezőjét nem tapasztaltuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ekörüli felhajtás csak nyafogás.

Minden elismerésem az energiáidért, én úgy le vagyok lassulva, mint egy teknősbéka, pedig még csak 15hetes vagyok, a többihez pedig sok türelmet és sok beszélgetést! Remélem, rendeződik ez a kis nézeteltérés.