Írna olyan kismama aki egyedül várja a babáját, aki szülés után maradt egyedül, vagy esetleg kapcsolatban van, de az mégsem az igazi?

Jelenleg 39 hetes vagyok,nem tervezett baba volt,fogamzásgátló mellett csúszott be,de a kapcsolatunk stabil volt és elég régi (2,5 éves) így közösen úgy döntöttünk,hogy megtartjuk.(Ő jobban akarta,mint én)

Aztán mindkettőnk családjával közöltük a hírt,de sajnos ő egyedül mondta el az ő szüleinek,mert nekem nem volt alkalmam elkísérni.Azóta sem tudom,hogy mi történt náluk,de azóta teljesen megváltozott.

Nekem hazudozik egyfolytában,hazaköltöztem a szüleimhez,volt,hogy 3 hónapig nem látogatott meg,mert mindig közbejött valami.

Egy csomag pelenkát nem vett,sem babaruhát sem semmit.Többször szakítani akartam,azt nem engedte,totál összevisszaságokat beszélt.Az anyjával azóta sem beszéltem,és érdekes módon nem mehettem hozzájuk tavaly október óta látogatóba sem,mert mindig volt valami kifogás,hogy miért ne menjek.

Most a legvégén vagyok,6 hét alatt sikerült annyit elérnem,hogy végre az apaságit aláírtuk,ő továbbra is azzal hiteget,hogy ő még mindig szeret engem,és a gyereket is akarja,velünk akar élni stb.

Én már nem hiszek neki,az apasági megvan,engem ennyi érdekel...A többi majd kiderül.

Teljesen megbolondult,fogalmam sincs mit miért csinál,miért hazudozik...olyan jelentéktelen dolgokban is...Azt tudom elképzelni,hogy drága "anyósom" telebeszélte a fejét.De bizonyítékom semmire nincs,az utolsó egy hetemben meg már le is sz...om:)

Néha úgy érzem,hogy megbántam,mert elég fiatal vagyok.Ha az elején tudom,hogy ez lesz,akkor nem vállaltam volna.Már nem csinálnám vissza ettől függetlenül,csak a jövőben nem leszek ilyen naiv az apukával kapcsolatban,mert a bizalmamat teljesen eljátszotta.

Mi MÉG együtt vagyunk. Nálunk csak annyi a probléma ha haza megy az anyja befolyásolja és teljesen másképp áll hozzám. Picit félek mert, még is csak mi vitatkozunk, és egymáson engedjük le a mérget. Próbálunk minél előbb elköltözni, hogy csak mi ketten legyünk és a nem sokára születendő kislányunk. Az a helyzet, hogy nagyon anya párti. Ha az anyja nincs valakivel jóba akkor ő is utálja. Nos van is egy közös ismerősünk és nekem is utálnom kéne amiért a drága anyóskám utálja. Ez nagyon kiborított mert, tőlem ilyet ne kérjen. Ja meg tudni illik az anyjáról ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor "háború" van..sajnos a fia annyira befolyásolható, hogy anyukának hisz, és anyukát támogatja. Ez miatt igen hamar tönkre fog menni az egész kapcsolatunk. Tervezett baba volt 4 hónapig szenvedtünk vele.

Most itt vagyok 6 hónapos. Remélhetőleg meg tudom beszélni a párommal, hogy minden rendben legyen de ehhez nekünk külön kell menni a szülőktől ami még minimum 1-1,5 év mire ez összejön..

A párom 25 éves én 21/L.

Ha netán szétmennénk nem bánnék semmit se. Hisz régóta akartam már babát. Sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lesz ha ketten maradunk. De én akkor is boldog leszek vele. :)