A sok siras rosz kedv ugye nem artalmas a babara? 32 hetes kismama!

Most érzékenyebb vagy, nálam is u.ez van. Hetente akarok költözni. Neked legalább már nincs sok hátra, meglátod rendbejön minden!!! 100 esetből 100-nál így volt. Ezek a "férfiak" nem élik át úgy, mint mi. Ne is várd el. Várd a babádat és szeresd nagyon. A többi majd rendeződik!

Szorítok!

És ilyen embernek szülsz? ... :-((((

Igen, árt a babának, ha ilyen állapotban vagy! Tégy magadért!!

Huh, nem könnyű a helyzeted. Nem tudsz elköltözni? Szülőkhöz, barátokhoz. Legalább addig, amíg megszületik a kicsi. Aztán hátha a férjed is észbe kap, hogy elveszíthet mindkettőtöket.

Azt, hogy a babának ártassz-e vele, nem tudom, de jót nem tesz neki, az biztos. Nem tudom, hogy vannak-e erre statisztikák, vagy kutatások.

Viszont van egy negatív példám. A keresztanyám az ikreivel volt terhes, a volt férje alkoholista. Az ikreseknek akkor félidőtől be kellett feküdniük a kórházba, a pasi még ott is zaklatta részegen. Nagyon sokat idegeskedett miatta, ő is lelki terrorban élt. Az ikrek közül a fiú gyerek tanulási nehézségekkel küzd (dislexiás, disgraphiás, discalculiás), szorong, dadog. Nagyon sokára tanult meg beszélni is, viszont kiskamaszként nagyon agresszív volt, 4. osztályosként nekiment a napközis tanárának is, az egyik osztálytársát pedig úgy megverte, hogy 3 napig volt a gyerek kórházba agyrázkódással. Otthon nem volt agresszivitás, a szülők a gyerekek 2 éves korában elváltak. Pesten volt 2 hétig a pszichiátriai intézetben kivizsgáláson, de ott csak annyit állapítottak meg, hogy hiperaktív. Hogy ez most azért van-e, mert sokat idegeskedett velük az anyjuk, azt nem tudni. Azóta szerencsére az agressziót "kinőtte", bár a szorongás és a dadogás megmaradt.

Vigyázz nagyon magatokra, ha másképp nem megy, valahogy próbáld meg figyelmen kívül hagyni a férjed lelki terrorjait, ordítozásait, mert neked most a baba a legfontosabb. Mozdulj ki barátnőkkel, egy jó nagy séta csodákra képes. Ha a férjed elkezd veled ordítozni, akkor is menj egy fél órácskára sétálni, addig lenyugszik. Ne sírdogálj, foglald le magad a babaszoba, kisrucik rendezésével, vagy csak nézelődj a közeli bababoltokban. Ne légy szomorú, hiszen most ennek az időszaknak kellene a legszebbnek lennie az életedben. A babádra koncentrálj, aki már nemsokára veled lesz.

Kitartást, sok erőt kívánok és könnyű szülést!

Egy 9 hetes kissrác anyukája

Nem tudom, hogy mióta terrorozál a férjed, hány évesek vagytok, mióta vagytok házasok, mennyi nehézségen estetek már át. De az a tapasztalat, hogy a terheseknél a hormonok nem csak a kismamát, de az egész családot is megtréfálja. Biztos, hogy ekkora a gubanc, és csak a gyerek kell neki? És miért vagy depressziós, mi miatt aggódsz ennyire? Mit vársz a férjerdtől:

Én még csak 29 hetes vagyok, de legjobban az izgat, hogy a lányunk még legalább 2 hónapot ne akarja látni a napfényt. Te se törődj most mással. Hamarosan 24 órás szolgálatban leszünk, így most pihenj, olvass, sétálgass, símogasd a pocid, és hagyd békén a férjed. LEhet, hogy akkor nem fog terrorizálni!

Kicsit le kellene nyugodni és a lényegre koncentrálni!

Egyébként MAGNEB6 segíthet, van feszültségoldó hatása

Fel a fejjel és minden jót

Ugyanebben a szituációban vagyok, csak én még 15 hetes vagyok. Én a költözésen agyalok, csak az a bajom, h szeretem. Ha esetleg érdekel, ez volt az én kérdésem. Hátha neked is segít. És ha szeretnél írj privátot. http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Bár ha költözöm, anyuéknál nem lesz net. Nagyon sajnállak és nagyon megértelek. Én is féltem a babát, nagyon.