Kismamik! Mikor pozi lett a teszt, mit éreztetek? Mire gondoltatok? és első ultrahangon?

őszintén megmondom, bepánikoltam, kezem-lábam remegett, nem tudtam mi tévő legyek, sírjak-e vagy nevessek, boldog voltam, de még se, millió kérdés és aggodalom töltött el.

Az első UH (illetve a többi is). hát, tuti lepontoznak majd szuper mamik. Nem fogtam fel, hogy az ott a monitoron az én babám, olyan volt mint ha egy filmet néznék, tényleg nem fogtam fel... de hát egy akkora csoda, hogy a fenébe lehet ezt érett felnőtt módjára kezelni? :)

egyébként borzasztóan félek még minig, nem csak a felelősségtől, MINDENTŐL :D

39h km:)

Nem féltem én semmitől! BOLDOG voltam, azóta is az vagyok. Örömkönnyek voltak bőven. :)

39+2km

Mi 2 évet vártunk a manóra, közben egy vetélésem is volt..., ennek ellenére, mikor megláttam a 2 csíkot, persze boldogan rontottam be a páromhoz, aki a zuhany alatt állt épp, de remegő kézzel és lábbal, és kb 100-as pulzussal. :) Kellett 30 perc, mire lehiggadtam. Nem félelemnek nevezném, nem tudom leírni igazán...

Aztán alig vártam a 7,. hetet, az a 3 hét örökkévalóságnak tűnt..., de akkor megláttam a kis pöttyöt az UH-on, és elkezdtek csorogni a könnyeim. :)

Amíg nem volt baba, alig vártam, hogy várandós legyek. Most, hogy itt van, alig várom, hogy kibújjon, és mindne nap láthassam. :)

13 hetes kismama

Én zokogtam, na persze nem azért mert nem örültem, hanem mert hirtelen 10 évesnek éreztem magam, aki semmit nem tud, se főzni, se söpörni, még egy pohár vizet is képtelen lettem volna akkor tölteni, úgy hogy az ne menjen félre, ne lötyköljem ki.Ott áltam valami elött amíről fogalmam sem volt.

ezer kérdésem volt, persze olyanok amiket nem tudtam megfogalmazni.Amíg meg nem mozdult nem is igazán hittem el:mondták hogy ott van, meg láttam is az uh-on, de amikor már éreztem, na akkor akkor teljesen megnyugodtam,nem beteg télleg nem az,mozog!!!!Persze most meg közeleg a "vége" most meg azért kezdtem el idegeskedni kicsit, most meg a szülésről van ezer kérdésem.

28hetes kimama

Én rögtön csináltam még egy tesztet, elkezdett potyogni a könnyem, kijöttem a wc-ből a két teszttel és felébresztettem Apát (5.30-kor). Nem igazán éreztem félelmet, csak határtalan nagy örömöt, hogy ez megtörténhetett velünk. (Azt mondta a dokim, hogy nehezen fogok teherbe esni, ehhez képest az esküvőnk után 1 héttel sikerült(-:)Azt első uh-n nem sírtam csak szemléltem a kis Drágánkat (egy kis babszemet), de amikor beültünk a kocsiba és nézegettem a képet, rájöttem, hogy ez a kis csöppség bennem fejlődik...Félelmet most sem a felelősségtől érzek, hanem attól, hogy épen, egészségesen megszülessen, aztán majdcsak kezdünk egymással valamit(-:

32 hetes kismami