Mit tennétek, ha férjnél volnátok, lenne már 2 gyereketek, terhesek lennétek, de a férjeteknek nem kellene már ez a 3. gyerek? Megtartanátok vagy sem?

Tanácsot nem tudok adni, csak leírom a történetünket.

Mi hárman vagyunk tesók és a kistesómmal ugyanígy volt. Anyunak volt pár abortusza, de akkor úgy érezte ezt a babát meg kell tartania. Így is lett és végül ő lett apu kedvence :)

Ettől függetlenül sajnos apu belerokkant abba amit a nagy család fenntartása jelentett. Rengeteg áldozattal járt a szüleim részéről és apu mindig úgy érezte hogy ez rá lett kényszerítve. Tudom hogy más szülők 12 gyereket is röhögve felnevelnek (volt is ilyen osztálytársam), de anyuék nem voltak olyan talpraesett, vállalkozószellemű emberkék sosem és legtöbbször a dolgok sötét oldalát látták. Szóval nekik, és főleg apunak sok volt, meg is halt nagyon korán, anyu meg ott maradt hármónkkal, hát szép időszak volt...

Most hogy felnőttünk nagyon klassz hárman lenni és anyunak is nagyon jó, pedig már nem lakunk otthon. Valaki mindig látogatja, hívja, programokat szervezünk, állandóan zajlik az élet, az egész év egy nagy szülinapi-névnapi ünnepségsorozat :). Sztem apu is élvezné, és a kisunokáját is, de már sajnos nem lehet.

Szóval beszélgessetek, de Te is gondold át milyen alkatok vagytok, kibírná-e a kapcsolatotok, az egészségetek, mennyi plusz áldozattal járna erőfeszítésben és anyagilag, mindketten tudjátok-e mindezt vállalni hosszútávon. Ha úgy érzed elég erős a férjed, csak most megijedt, tartsd meg a bébit. Ha viszont érzed hogy nem elég erős, nem tudná elfogadni az új jövevényt és ami vele jár, akkor mérlegelned kell mit nyersz és miről mondasz le. Ebben az esetben sztem elkerülhetetlen a veszteség, ha nem most akkor a jövőben. De bár ne legyen igazam.

Átélve egy nagyon hasonló szituációt mindkettőtöket maximálisan megértelek. Szorítok nektek hogy sikerüljön a legjobb döntést meghozni.

Mintha magunkat olvasnám!

A férjemmel 13 éve élünk együtt, van két szép gyermekünk, ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyikük lány, másik fiú. Olyan tökéletes volt minden. Aztán egyetlen egy alkalommal hiba csúszott a gumis védekezésünkben, nem szakadt ki, időben "aktiválva" lett, igazából máig nem tudjuk hol lehetett a hiba, de abból az alkalomból terhes lettem.

Én szerettem volna megtartani, a férjem nem. Túl soknak gondolta az anyagi terhet ami majd vele jár és igazából már mi is kicsit úgy voltunk mint a férjed, hogy vártuk, hogy felnőjenek.

Van egy nagyon kedves házaspár barátunk 3 kamasz gyermekkel. Döntően nem akartak befolyásolni minket, de mikor megtudták a dilemmát, a férjemet abszolut meggyőzték. Mivel az anyagiakon volt a hangsúly, így azt az oldalt közelítették meg. pl 48 ezer ft családi pótlék, ingyen tankönyv, féláru étkezés, családi adókedvezmény, nagycsaládos egyesület, 90%-os utazási kedvezmény, rengeteg helyen vásárlási-és belépő díj %-os kedvezmény. Az ő tapasztalatuk szerint a harmadik gyerek szinte ingyen van.

Persze morbid erről az oldalról megközelíteni a gyerekvállalást, de csupán az anyagiak miatt hezitált a férjem, érzelmi oldalról szóba sem került volna az elvetetése.

Döntöttünk: baba marad.

Már csak néhány hét van hátra szülésig és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy így döntöttünk. A férjem már teljesen be van pörögve, már ringatni szeretné a kislányunkat és minden este nosztalgiázik, milyenek voltak babának a gyerekeink. Eltervezett mindent, mi hogy lesz mikor én majd a kórházban leszek, nagyon félt, óv és úgy érezzük, így lesz teljes az életünk. Hirtelen tele lettünk újra energiával, várakozással, izgalommal és a gyermekeink velünk való örülése csak fokozza a boldogságot!

Remélem jól döntötök, bármi legyen is az, hiszen a saját helyzeteteket, tetterőtöket, mentalitásotokat csak ti ismeritek.

2 gyermekes + 36 hetes km

Igen, valóban annak hangzik, de te nem hallottad, hogy az én férjem miket ordibált pánik hangulatában, mikor kiderült a harmadik baba!

Azt mondta, csak épp nem ilyen szép szavakkal, hogy a másik két meglévő gyerekemet ölöm meg, lehetetlenítem el, mivel nem fogunk tudni nekik semmit megadni. Meg persze, hogy hogy képzelem, nem vagyok normális, azonnal irány a dokihoz vissza abortuszra, volt ajtócsapkodás és minden egyéb "jó".

Az élet fintora, hogy mikor eldöntöttük, hogy jöhet, anyósomék, akik nem tudtak még az új jövevényről, felajánlották segítségüket és így 1-2 éven belül beköltözhetünk saját, hitel nélküli családi házunkba. Jelenleg anyukám nagy családijában lakunk.

Tehát anyagilag is minden jóra fordult.

Mikor derült ki a baba nálatok? Azóta mennyi idő telt el? Hány hetes vagy?

Az utolsó v.