Van köztetek olyan kismama aki a szülés közeledtével be van pánikolva és ugy érzi hogy nem lesz jo anyuka?

Szia szerintem az első szülésnél mindenki pánikol nem csak te.Ne félj ha ott lesz az idő tudni fogsz magadtól mindent az anyai ösztöneid ott lesznek veled,minden rendbe lesz!!

Pár nap múlva leszek 26 éves, 37 hetes terhes vagyok. Házasok vagyunk, terveztük a babát és még is a terhességem során szerintem hetente egyszer megbántam az egészet. Hol kétségbe estem, hogy anya leszek, hol azon gondolkodtam mekkora baromság volt teherbe esnem, hol azon stresszeltem, hogy semmije sem lesz meg időben a kisfiamnak, hol azért aggódtam, hogy elvetélek vagy koraszülött lesz a babám, hol azon aggódtam, hogy a férjem el fog hagyni (pedig semmi oka nincs rá csak éppen összekaptunk egy apróságon). szóval mást sem csináltam 36 hetes koromig csak valamin aggódtam, és bűntudatom is volt közben, hogy szegény baba a pocakomban semmiről sem tehet még is úgy érzek iránta mint ha fölösleges lenne. Aztán 35 hét körül elkezdtem aggódni a szülésen, hogy belehalok, hogy elakad a babám, hogy nagyon fájni fog, hogy szétszakadok, hogy császár lesz a vége, hogy ronda csíkos lesz a hasam stb. , nem tudom mi történt kb. 36-37 hét között egyik reggel felébredtem és azóta teljesen nyugodt vagyok. Nem félek a szüléstől, nagyon várom már, hogy kint legyen a fiam, úgy vagyok vele, hogy 2-3 hétig majd biztosan nagyon fog fájni a szülés utáni testem, de annyit csak ki lehet bírni, itt lesz az édes kis fiam, a tündéri picike kis kezével, és apró lábával. Mások is neveltek már gyereket, senki nem úgy születik, hogy mindent tud, majd rájövök mi a jó a babának és mi a jó nekem, ha valamit végkép nem tudok felhívom az anyukámat/ barátnőmet/ védőnőmet / gyerekorvost és majd ők segítenek. Nem én vagyok az első szülő nő, nem én vagyok az első anyuka első gyerekkel, biztosan fognak majd segíteni a szakemberek ha végleg elveszettnek érzem magam. Szeretjük ezt a babát és biztosan képesek leszünk majd a legjobb tudásunk szerint nevelni őt.