Sok a negatív dolog körülöttem, mit tegyek?

Sziasztok!

21 éves vagyok,14 hetes terhes,párkapcsolatban élek 3 éve.A babát nem terveztük,fogamzásgátló mellett csúszott be.5 napja derült ki,hogy már milyen nagy a baba.

Vérzésem volt,így nem volt semmi feltűnő,teljesen véletlen csináltam tesztet (még szerencse).

Először anyukámnak mondtam el,hogy pozitív,akkor még nem voltam dokinál.Aztán apa is megtudta,majd ebből hatalmas feszkó lett,hogy nem vagyok rá érett (ami igaz) nincs fix állásom és csak albérletben lakunk.Gondoltam,hogy nem fogják nagyon jól fogadni,de arra nem számítottam,hogy azt mondják,hogy vetessem el.

Ők jó anyagi helyzetben vannak,támogattak engem mindig,jó kapcsolatunk van,a tágabb családomban is mindenki elég jó módú,a páromnak fix állása van és egész jól keres.Ja,és ő 25 éves.Egyedül a párom családja,és a rokonsága a szegényesebb,de ez számomra nem mérvadó.

Tehát a szüleim teljesen abortuszpártiak voltak,amíg ki nem derült,hogy 14 hetes vagyok,szóval már nem is lehet.

Apám ekkor teljesen kiborult,hogy most rontom el az egész életem.Anyu az valamivel pozitívabb volt,mondta,hogy ezen már nem lehet változtatni,szóval mostmár a lehető legjobbat kell kihozni a dologból és rendesen felkészülni,megadni a picinek mindent,amire szüksége lesz.

Azóta (5 napja) elmondja minden nap,hogy mennyire fontos,hogy én kiegyensúlyozottan várjam a babát,ne stresszeljek,ne idegeskedjek...erre ő minden nap belém vágja az ideget legalább 10x.Sok apróság miatt is,meg persze a legtöbb a baba miatt.

Mondtam neki,hogy én így nem tudok nyugodt maradni,meg hogy szerintem nagyon rosszul fogja fel a dolgokat.A párommal együtt vagyunk,szeretjük egymást,esküvőt is terveztünk és babát is,igaz még nem most.A családom is tud támogatni,senki nem él putriban és egy jó színvonalú életet tudunk adni a picinek.

De anya rengeteget problémázik és már miatta is többször idegeskedem,hogy nehogy emiatt történjen vele valami.

Bűntudatom is van,hogy megint rám kell költeniük ennyi pénzt,miközben mostanra a saját életüket építgethetnék tovább.

Apámmal nem beszéltünk azóta a babavárásról,ő elfogadta,emésztgeti de nem is cseszeget vele.Tudom,hogy idő kell mindenkinek,de így mégis hogy legyek nyugodt és kiegyensúlyozott??

Vagy mit kellene tennem,hogy kicsit nyugodtabb legyen a családi légkör?

Ja,és ennek örömére,az "anyósom" akivel nincs valami jó kapcsolatom,örült a dolognak és rögtön elfogadta,lelkesen várja a babát,miközben ők kiszámolgatják hó végén is a pénzüket a boltban,ellenben az én szüleim,akik jól állnak anyagilag,nem számolgatnak semmikor,pedig ekkora feneket kerítenek neki.

Nem tudom mit tegyek,hogy anyukám lehiggadjon?