Elfordult barátnők a terhességem óta, nem értem. Miért? Vannak még mások is így?
Kedves Kismamik!
Én egy 25 éves kismami vagyok, régóta élek párkapcsolatban 34 éves a párom. Mióta babát várunk az eddigi régi barátnőim hanyagolnak. Már ők sem buliznak, dolgoznak és levelezőn tanulnak. Eddig együtt jártunk sokfelé, forró csokizni, beszélgetni, kikapcsolódni. De egyre többször tapasztalom, hogy kiderül, hogy ők kettesben/hármasban találkoznak, engem nem hívnak már olyan gyakran. Megvizsgáltam magam és én úgy érzem, hogy semmi rosszat nem tettem, csak egy "más" élethelyzetbe kerültem. Néha úgy érzem mintha irigykednének rám (mivel idősebb párom, így régebb óta dolgozik, ezért tudtam én is "korábban" babát vállalni), mert nekik csak 30 éves korukban lesz baba, ha lesz lakás stb.. Már többször éreztem szurkálódást részükről, hogy mennyi pénzünk van, mennyit költünk erre-arra. Már nem olyan minden mint régen, nem tudom velük megosztani a várandósság érzéseit.
Vannak akik hasonlóan éreznek? Én úgy érzem, hogy az én esetemben megalapozott, hogy a várandósságom hozta ezt ki belőlük, de egyszerűen nem értem miért :(
30 h km
válasza:Én igazából két dolgot kérdeznék, vállalva ezzel a 0%-ot:
- nem beszélsz sokat a babáról?
- te hívod őket, keresed őket, szervezel programot vagy csak várod hogy ők hívjanak?
válasza: válasza:Első kérdéseiben is van valami.
Én ugyanakkor tudom, hogy minden kismamát utáltam, gyűlöltem, rosszul voltam ha rájuk kellett nézni, amikor még nem volt babám, és még nem "ügyködtünk" rajta. A tetőpont egy karácsony előtti nagybevásárlás volt, amikor úgy éreztem, a város összes francos kismamáját akkor ette oda a fene az áruházba, amikor mi mentünk, és halleluja, találkoztunk párom egy régi ismerősével, és az is odatolta a 8 hónapos nagy hasát. Egyszerűen nem bírtam ott állni és beszélgetni vele, rá nézni sem bírtam, el is húztam abból a sorból. Elnézést a közönséges fogalmazásért, azért így írtam, mert így éreztem, szó szerint - nem a nőket utáltam, mert várandósok voltak, hanem azt, hogy én nem voltam az, de valamire ki kell vetíteni ezt az érzést. És azt hiszem, minden, vagy majdnem minden nő így érez, amikor iszonyúan ketyeg az órája, de nincs helyzetben!
Szóval én el tudom képzelni, hogy a Te és a barátnőid helyzete is ilyen, ezt hoztad ki belőlük. Csúnyán fogalmazva, igen, irigyek, de ne vedd magadra, mert emlékszem az érzésre, bárki lányára irigyek vagyunk ilyen szituban! Helyreáll majd a rend, ha nekik is lesz, megnyugszanak. Addig viszont lehet, hogy nélkülöznöd kell a társaságukat. Sajnos.
válasza:1! Mikor még nem voltam terhes, megfogadtam, hogy nem fogok állandóan erről beszélni és úgy érzem, hogy nem is teszem. Ha kérdeznek,, nagyon szívesen válaszolok.
Én is hívom őket, van egy facebook csoportunk, visszatekintve csak én írtam, hogy mikor találkozunk. Közben mindig el-el szólják magukat, hogy itt találkoztak meg ott. És nem bulizni mennek, hanem a régi szokásos programokat csinálják, amiben én is szívesen részt
vennék.
Az irigykedést én sajnos megalapozottnak tartom, pedig én elég jóhiszemű típus vagyok. Látom apró részletekből, hogy nem őszintén örülnek, mikor szóba kerül a baba. És egyáltalán nem arról van szó, hogy őket nem érdekli a babatéma, mert már mondták azt is, hogy ők is szeretnének, de nem lehet még (lakás, pénz egyéb hiányában) és sajnos csak vszeg ők 30 felett lesznek anyukák.
Már akkor éreztem az irigységet mikor személyesen elmondtam nekik egyesével és ketten is sírva fakadtak, de nem örömkönnyek voltak ezek, hanem olyan más, nem is tudom leírni, ezt látni kellett volna.
válasza: válasza:Nálunk az a szitu, h nekem lett utoljára babám, addig mentem mindig hozzájuk, tudtam menni. Ahogy megszületett a kislányom, már nem találkozunk, hozzá kell tennem, én másik városban lakom. Először semmiképpen nem tudtam volna menni, Ők tudták is, később szóltam, ha lesz találkozó, ezek havi 1 alkalom, akkor szóljanak, el tudnék menni du.1-2 órára. Ahogy Te is írod, én is a közösségi oldalon láttam, hogy Ők találkoznak, csak nekem nem szólnak.
Nagyon rosszul esett, sokáig gyötrődtem, mára túl tettem magam rajta, fél év alatt. Most találkozom velük újra, mert egyikőjük külföldre ment, most haza jön, és Ő viszont hívott. Ő mindig is hívott. Túl tettem magam rajta, nem volt könnyű ezek nekem gyerek kori barátságok, ezt úgy értsd, együtt jártunk oviba, de most ez van.
Én mondtam nekik, h szívesen mennék szóljanak. Nem szólnak, hát már én sem.
Esetleg, Te is kérdezz rá újra, aztán, ha nem jársz sikerrel, akkor majd a játszón, baba-mama klubban lesznek, új barátságok. Tudom, a régi az más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!