Nálatok is "rivalizál" anyòs?

Párod azért védi anyóst, mert Ő az Édesanyja. Akár milyen is legyen, Ő nevelte fel.

Anyósok nagyon hamar megsértődnek, ha az újdonsült anyukának a saját édesanyja fontosabb. Ami nevetséges, mert ennyi erővel a párod is tarthatná többre a te anyukád véleményét, de erre már nem gondolnak.

Úgy érzik kimaradnak valamiből, amiért nem az ő tanácsaikat fogadod meg, ezért gőzerővel kezdenek nyomulni. Csak az nem fér a fejükbe, hogy ezzel pont az ellenkezőjét érik el annak, mint ami a szándékukban állt.

Halkan jegyzem meg, hogy hamar rá fogtok unni arra, hogy valaki mindig sertepertéljen körülöttetek. Nem csak anyós, hanem a Te szüleid is egy idő után zavaróak lesznek, ha állandóan ott vannak.

Hidd el, ki fog alakulni ez. De ha mégsem, akkor fel lehet állítani szabályokat. Mondjuk heti 1-2x jöhetnek a szülők, egyik hétvégét anyósodéknál töltitek, másikat a Te szüleidnél, stb.

biztos nem könnyű így...

nem akarok senkit se védeni, inkább, mint kívülállónak van néhány észrevételem, ha elfogadod:

ami normálisnak tűnik, hogy a párod a saját anyukáját hívja fel, hisz ő meg a sajátjában bízik jobban, mint anyósban :)

a szülőszobába meg épp elég lesz a párod, lehet, hogy őt is sok(k)nak fogod találni. nem kell oda népünnepélyt rendezni :)

hogy ki mennyit tud adni (anyagiak), az sose legyen mérce. nálunk is az én családom adott többet, ez pont eléggé fájó a páromnak (nem mondja, de látom), nem kell ezen versenyezni. valószinű, hogy ezért is lázad a párod, ha véletlenül rosszat szólsz a kedves anyósról.

anyós gondolom a tanácsaival akar 'kitűnni'.

elhiszem, hogy lefáraszt az okoskodásával, de legyen két füled - egyiken be, másikon ki.

ha határozott vagy, akkor anyós sem fog annyit dirigálni! :)

Szerintem ne hagyd magadat! Tanácsot nem tudok adni, hogy hogyan csináld, de totál együttérzek veled, mert nekem is anyósgondom van.

Mi külföldön élünk és az első babámnál (most várom a másodikat, 15 hetes vagyok) jöttek a nagyszülők pár hétre. Anyukám 3 hetet volt itt, a fiam késett 2 hetet, így indítás lett belőle, de hiába az anyukám, nem jött be velem szülni. Szerintem ez egyedül a párodra és rád tartozik. Nem kell, hogy bárki is nézegesse - aki messzebb áll tőled - hogy milyen fájdalmon mész keresztül. És a születés boldog pillanatát oszd meg azzal, akit a legjobban szeretsz. A féjeddel. Ez egy intim pillanat, intim órák, semmi keresnivalója ott az anyósnak.

Írtad, hogy minden nap lesz majd valaki otthon veled a picivel. Hát szerintem is hamar eleged lesz belőle és én is inkább egy látogatási időbeosztást javaslok. Ha mindig ott van valaki, nem tudsz olyan közel kerülni a babádhoz, mert nem fognak egyedül hagyni, lehet hogy folyton kiveszik majd a kezedből vagy ami a legrosszabb az összes gyereknevelési próbálkozásodat leszólják. Csak azért írok ilyen negatívan, mert nálunk ez volt. Anyóssal 1,5 hétig voltam összezárva itt külföldön, már 3 nap után minden nap bőgtem miatta, de nem küldhettem el, hiszen nem volt hova. Tejem sem volt elég, valószínűleg a stressz miatt. Nem tudtam pihenni sem, mert ugye én keltem fel éjszakánként többször etetni, de napközben nem tudtam pihenni, mert amint a fiam elaludt arra a fél órácskára, anyóst kellett szórakoztatni.....

Most a második babám születése után nem lesz itt senki egy jópár hónapig. Pedig a kisfiam még csak 1,5 éves lesz, de én elhatároztam, hogy megoldom egyedül, nem kell segítség. Majd egymásra hangolódunk mi hárman nyugiban. A férjem meg úgyis sokat segít szabadnapjain.

Nekem sem hitt az elején a férjem anyóssal kapcsolatban. Ő igazából nem is veszi észre azokat a dolgokat, amik engem kiakasztanak. Tavaly nyáron amikor hazamentünk az 5 hós fiammal látogatóba, anyós rámtámadt, teljesen jogtalanul. Szerintem ekkor esett le a férjemnek a dolog és azóta sokkal jobban kiáll mellettem. De ezt is meg kellett érni, sok dolgot lenyelni addig.

Nehéz ez így, mert ugye az ember a jó kapcsolatra törekszik az elején, de az évek alatt felgyűlő sérelmek miatt igazából már lehetetlen új lappal kezdeni. Főleg ha az egyik fél egyáltalán nem akar változtatni.

Csak annyit tudok mondani, hogy kitartást! Próbáld úgy alakítani a jövőt a babával kapcsolatban, hogy legyen családi életetek hármotoknak és ne hagyd hogy azt az időt ami visszahozhatatlan és amit a legnagyobb boldogsággal kellene átélned bárki is elrontsa.

Szerintem most is megmondhatod, hogy az első hetet csak a pároddal szeretnéd tölteni. A legjobb indok szerintem az, hogy pihenni szeretnél és megismerni egymást a babával, nyugalmat biztosítani neki. Ha most megmondod, nem kell később magyarázkodni annyit. Gondolom a kórházban is megnézik majd. Legyen nekik elég annyi. Meg különben is az első hetekben nem illik látogatni, mert mindenféle bacit kaphat el a baba. Ezt is mondhatod oknak! Ha meg úgy érzed, hogy szükséged lesz segítségre, elhívod anyukádat. Biztosan szívesen fog menni. De ne görcsölj rá nagyon, legyél határozott!

Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd.