Melyik a rosszabb, melyikkel árthatok többet a babának jelen esetben?

Orvoshoz kéne menned, mármint aki a gyógyszert kiírja és együttesen konzultálni egy nőgyógyásszal, hogy miként lehetne megoldani ezt az egészet. Hogy lehet-e gyógyszert szedni vagy érdemes-e.

Nálam pont fordítva volt a helyzet. Én előbb terhes lettem, ami alatt kialakult a pánikbetegségem, én az egész terhességet végigcsináltam pánikolásokkal és most, több, mint 2 év után kerültem pszichológushoz és gyakorlom a légzéstechnikát, meg mindent.:)

Engem egyébként a valamivel való lefoglalás és a kibeszélés vitt át rohamokon anno a terhesség alatt és utána alakult ki, hogy magam is valamilyen szinten tudtam már kezelni a rohamokat és ugye most jött a légzéstechnika, meg jógázom is, így most még jobban mennek a dolgok.

Egyébként nálam azért volt olyan súlyos terhesség alatt a pánikbetegség, mert nem csak magamért, hanem a fiamért is aggódtam a pocakban, aztán meg szülés után beteg lettem, műteni is kellett, akkor meg azért aggódtam, hogy nem lesz a fiamnak anyja, mert nekem tényleg nagyon durva halálfélelmeket váltott ki a pánikroham. Lehet hogy neked is ezért nem sikerül úgy kordában tartani a pánikbetegséget, mert már nem csak magad miatt aggódsz. Esetleg ha nem gyógyszer, akkor újra felkeresni a pszichológust és újra elkezdeni ezekről a dolgokról beszélgetni.

Első vagyok,

Nekem is voltak pánikrohamaim, és csak úgy, mint az előttem szólónak, azzal tudtam elterelni, ha gyorsan neki álltam valamivel foglalkozni. De nehéz volt, mert az egyedüllét szörnyű volt. Még nekem az is eltüntette, ha a párom átöleltem, és simogattam, erősen. Nem tudom hogy, de működött. És tök véletlen jöttem rá.