Tényleg erőt ad szülés közben a tudat, hogy hamarosan találkozom a babámmal?
Pedig nalam igy volt, minden eros fajasnal arra gondoltam, hogy kevesebb van hatra ennyivel. Aztan igy is lett, egyszercsak nem volt tobb fajas :)
Hidd el, ha akarsz, tudsz majd erre koncentralni.
Volt egy elegge holtpontom, azt hittem ossze fogok esni, de akkor is erre gondoltam.
Konnyu szulest!
Nekem nem jutott így konkrétan eszembe. Tudat..?? Hm. Nem mondanám olyan állapotnak, főleg a végét, amelyben összefüggő vagy akár kósza gondolatok is megérintették volna a lelkem vagy a tudatom. Egy dologra emlékszem, arra, amikor a doki azt mondta, hogy még negyed óra és vége. Ez erőt adott.
Amúgy minden fájdalom ellenére és természetesen a fantasztikus végeredmény miatt is, de egyébként is: szülni nem egy rossz dolog. Nem vagyok mazochista vagy ilyesmi, de én élveztem, életem legszebb élményeinek egyike. Szülni erő, csoda, hatalom a tested felett, a legszebb alkotás, valami ősi erő, ami megváltoztat.
Remélem Te is megtapasztalod, amiről beszélek:-)
Én már nagyon várom a következőt.
Jaj ez most nagyon meghatott, még a könnyeim is kijöttek (egyébként is kicsit érzékenyebb vagyok mostanában:)). Remélem én is, hogy így fogom majd gondolni. Tudom, hogy ott már nem lesznek félelmeim, csak addig, amíg eljutok odáig lesznek nehéz pillanatok.
Azért nyugtassatok meg, hogy Ti is féltetek előtte! Vagy változik ez is, ahogy telik az idő? Mit éreztetek, amikor eljött a paillanat és tudatosult, hogy hamarosan benne lesztek a sűrűjében?
Bocsánat a sok kérdésért, de napok óta ezek foglalkoztatnak!
Második vagyok. Persze, hogy féltem, esténként szülésvideókat néztem a youtubeon, meg minden hülyeséggel paráztattam magam és rémtörténeteket olvastam a hoxán:-) Aztán rájöttem, hogy ez így nem fog menni, pozitívan kell elképzelni, gyors lesz és tökéletes. Aztán erre készültem. Az utolsó hetekben már úgy vártam, mint a megváltást, csak most, csak most induljon már be végre. Menni akartam, csinálni, megélni, találkozni.
A kiírt előtt egy héttel álmomban indult be, 3 percesekkel. Azt hittem a mennyezet szakad rám. Aztán az autóban van egy kép, ahogy nézem a téli égen a csillagokat, miközben a párom 160-nal repeszt a kórházba. Aztán minden felgyorsult, egy órát voltam a szülőszobán. Nem tiszták az emlékek, a fájdalomra nem emlékszem. Ami utána jön, az viszont csodás. Meglátod a picikédet, elindul benned egy olyan hormon, amitől úgy érzed a lehető legboldogabb vagy ezen a világon, nem is lehet mihez hasonlítani. Eufória, nem bldogság. Ez 2-3 nap alatt múlik el lassan, addig lebegsz. Ez erőt ad a továbbiakhoz:-)
A természet nagyon okosan gyártott le minket, nőket. Ha erre koncentrálsz, hogy minden rendben lesz és bízol a természetességben, a tested átveszi az irányítást az eszed felett és minden megy szépen magától.
Szülés előtt olvastam egy nagyon jó tanácsadást, egy orvos írta. Megkeresem, belinkelem, sokat segített másként látni a szülést.
Szia!
Nekem nagyon sokat segít/segített a következő könyv
dr. Cail Carr Feldman - Eve Adamson: A BENNÜNK ÉLŐ ANYAISTENNŐ Szakrális anyaság
A Coop üzletben vettem 399 ft-ért, keresd te is, olvasd el. Teljesen más megvilágításba helyezett számomra bizonyos dolgokat. És főleg nagyon sokat segít megélni és átélni a terhesség hónapjait. Én még nem szültem, előtte állok, de az ebből tanultak óriási önbizalmat és lelkesedést adnak a szüléshez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!