Ti hogyan élitek meg a hízást és a hirtelen alakváltozást? Ugyanis én nem viselem jól.
Időnként előjön bennem és azon kívül, hogy aránytalannak érzem magam még lelkiismeret-furdalásom is van, merthogy még ilyenkor is képes vagyok az alakomat siratni, ahelyett, hogy én lennék a világ legboldogabb kismamája...
Egyébként 15. hetes vagyok és négy kilót híztam eddig. Egyáltalán nem lepődöm meg, mert egyáltalán nem volt a terhességem alatt reggeli rosszullét, sőt, az első hetektől kezdve farkaséhség gyötör, képes vagyok az éjszaka közepén is éhségtől fájó gyomorral felébredni. Mindehhez társult az, hogy duplájára nőtt az alvásigényem, így villámgyorsan felugrott négy kiló 10-11 hét alatt, akkor kaptam észbe és kezdtem el odafigyelni a bevitt táplálék minőségére, emiatt az elmúlt egy hónapban már nem híztam. Amikor józan ésszel belegondolok, akkor rádöbbenek, hogy feleslegesen aggódom, ugyanis ez a négy kg alig látszik, a hasamon és a mellemen kívül egy pici úszógumit sikerült növesztenem, egyébként meg nem híztam látványosan. Ez mondjuk annak köszönhető, hogy elég magas vagyok, 178 cm és eloszlik rajtam a gyarapodás.
Azonban ezekre hiába gondolok a rinyálós napokon, viszont megkeserítem a saját hangulatomat is vele, a pároméról már nem is beszélve...
Küzd más is hasonló gondolatokkal?
válasza:Szerinem 10-ből 9 kismamánál előfordulnak ilyen gondolatok. Nálamis, ráadásul én már attól rosszul voltam, h 10 kiló plusszal kezdtem. Mondjuk én a 25. héten tartottam 5.5 kilónál, de ugya az a 10 plussz...
Ne aggódj, egyél nyugodtan, csak figyelj, hogy mit és mennyit. A rinyálós napok pedig nem fognak eltűnni..ha nem a hízás miatt hát más miatt...ez a férfiak dolga, hogy elviseljék. :-)
Amúgy meg valaki egyébként is hízékonyabb sajnos, valaki meg szerencsés alkat. Ha nem vagy mértéktelen teljesen felesleges emészteni magad, az sem jobb, ha sanyargatod magad meg a babát.
válasza:Hát én is kétségbeestem az elején... 12.hétig sikerült 6 kg-t felszednem (170 cm/57 kg-ról indultam). Állandóan ettem, nem volt se hányinger, se hányás, csak a farkasétvágy. Borzasztónak láttam magam!
Aztán, mikor elkezdett kerekedni a pocim, már nem bántam. Mostmár inkább büszke vagyok, és nem foglalkozom a kilókkal. Az is sokat segített, amikor elkezdtem érezni a mozgását, olyan édes, ha odateszem a kezem egy pontra a pocimon, valamilyét odateszi a tenyerembe.
Ezek a kilók pedig (legalábbis a nagy részük) eltűnik szüléskor, és szoptatás alatt.
Nagyon sok boldogságot Nektek!
34 hetes kismama +14 kilóval.
válasza:Az én fejemben is sokat forgott ez a gondolat. Az első gyermekemnél 18 kg-ot híztam ( 170cm / 50 Kg-ról indultam ), szülés után 8 kg azonnal lement másnapra a baba 3300 gr-al született. Aztán szépen lassan lement 56 kg-ig. Tovább nem ( mondjuk nem fogyóztam ) Az alakomnak nem a hízás ártott, hanem inkább megváltozott. 7 hete született meg a második kisfiam, a terhességgel felszedtem újra 16 kg-ot, és ebből már 15 kg le is ment spontán. Az alakom mégsem a régi. A csípőm megváltozott egyetlen régi nadrág se jön fel rám, pedig már nincs súlyfeleslegem, mégis másmilyen a testem. De engem ez sose zavart. Most 170 cm és 57 kg vagyok, a testem már nem lányos hanem anyás, de se nem molett, se nem kövér, csak a srtuktúrája más.
A terhességeim alatt a végére igen órmótlan lettem, sokmindenben segítségre szorultam, óriási hasam miatt a férjem vágta a körmömet a lábamon, segített bekötni a cipőmet ( már amíg rámjött mert az utolsó két hónapban az ödémától a cipő se jött fel ), a hosszú hajamat is segített megmosni, sőt a 9-dik hónapban segítséggel tudtam csak kiszállni a kocsiból, a fürdőkádból. De ez így természetes, és van két gyönyörű gyermekem a részeim, a testem, óvta, védte, táplálta, növesztette őket és hogy eközben megváltozott............ez az élet gyönyörűsége és rendje.
Lazíts, élvezd ki a babavárás boldog pillanait, élvezd a kismamaságot, olyan rövid időszak ez egy nő életében, a kalóriák számolgatása elpusztítja ezt a csodálatos érzést, egy új életet adni, csak mi NŐK vagyunk képesek.
válasza:Szia!
Szörnyű, ahogy változik a testem. Nem is a tulsuly, mert az lemegy, - remélem - de a csípőm már 15 cm-t szélesedett, és vele együtt mindenem, már alig kapok valamit magamra, pedig 25 hetes vagyok.
És ráadásul azok a cseprő dolgok, mint hajzsírosodás, pattanásos bőr, izzadás, stb.
Nehezen viselem, és szerintem nagyon kevesen vannak, akiket nem érdekelnek ezek a dolgok, csak nincs mit tenni, el kell viselni.
válasza:Köszönöm a válaszokat, remélem, hogy tényleg elmúlnak ezek az érzések, vagy legalábbis ritkábban fordulnak majd elő. Igazából a legborzasztóbb számomra jelenleg az öltözködés a pocim miatt. A nadrágok kiakasztanak: terhesnacit alig kapok magamra (Londonban élek és itt a ruhát alacsony, de nagyon húsos emberekre szabják, jellemző, hogy a számomra megfelelő 8-10-es méretet alig lehet megtalálni, 18-20-as viszont tömegével van). Nagy nehezen mégis sikerült kapnom tegnap két tizes hosszú fazonú terhesnacit nagyon jó áron, a gond csak az, hogy a pocimra még nagy, egyébként csinos. A régi nacikkal meg az a gond, hogy a pocimon már rég nem érnek össze, próbáltam egyel nagyobbat, de semmi értelme. Jövő hónapban dobhatnám el, bár most jó a hasamon, de combon, fenéken lóg.
Szóval az emiatti reggeli félórás próbálgatások miatt vagyok én kikészülve! De ez van: nem gnóm vagyok, csak baba van a pocimban. Majd felfogom! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!