Leírnátok, hogy hogyan tudnátok jellemezni a szülési fájdalmat? Mihez tudnátok hasonlítani? Meddig vajúdtatok az első babátokkal és meddig tartott a kitolás?

én csak azt nem értem,hogy egy szülést minek csak így állít be,ha ez-ha az,nem fogom bírni,meg stb.mások is mondanak jó dolgokat,mégis csak a rosszat szüri le mindenki válaszából.

Azt mondja ez lesz az 1 baba,mégis honnan veszi,hogy nem lesz meg pikk-pakkra?és ha igen?

Nekem este 7-kor kezdődtek a fájások, azt éreztem hogy nyilalgat a derekam.. Ez lett egyre sűrűbb és sűrűbb egészen 2 percenként fájt. Éjfélig sétálgattam, zuhanyoztam (a kórházban) aztán felvittek szülőszobára. Ott kaptam oxitocint, burokrepesztés is volt. Éjjel fél 3-kor megszületett a kisfiam, a kitolás nagyon hamar 15 perc alatt meg volt. Összesen 7,5 óra volt a szülés, és igazából nem is fájt annyira mint amennyire féltem tőle. Fájdalomcsillapítást se kértem pedig a terhesség alatt biztos voltam benne hogy kérni fogok. Első szülésem volt, most 5 hónapos a kisfiam :)

Ne görcsölj rajta hogy milyen lesz, csak a babádra gondolj.

Ne félj előre, mert nem éri meg és csak stresszelsz.. Tőlem rengetegen kérdezgették, h félek e és én mindig visszakérdeztem, h miért? Attól könnyebb lesz??? NEM félek!!!

Fájt a szülés, nagyon is, sőt, nekem utána atóniás vérzésem volt és altatás, fájdalomcsillapítás nélkül a frissen varrt sebemen át nyúkált az ügyeletes doki (mert a fogadottat nem volt idő visszahívni) és azt hittem szét markolom az ágy matracát, amin feküdtem... Majdnem vért kaptam és elájultam, mikor kicsit gyorsabban vettem a levegőt és mindenki kérdezgette, h nem szédülök e.... Inkább megszültem volna helyben még egyszer, csak az a másfél óra ne lett volna a szülés után.. Na de nem is ez a lényeg. SZÓVAL meg KELL szülnöd a kicsit és mindent meg kell tenned! Maradj nő és önmagad, ne kiabálj, ne zihálj, ne káromkodj és csak olyat mondj, amit később sem szégyellsz. Magam előtt szégyenkeznék, ha olyat tettem volna, ami nem vall rám... Így büszke lehetek magamra és a Férjem is az, aki végig velem volt!

HA nem lesz elég erőd, akkor vákummal, vagy fogóval szedik ki, esetleg belekönyökölnek a hasadba és kipaszírozzák belőled.. Azt hiszem minden anya meg szeretné SZÜLNI a babáját, nem azt, hogy valahogy kikerüljön, és ki tudja lesz e sérülése, mert Ő épp elfáradt!! Össze kell szedni az erőt!

A barátnőm így járt,h 3 doki nyomkodta, Ő majd elájult, és az eleje óta közölte, h nem tud szülni és nem megy majd Neki... Nem is ment.. Vákum, lett a vége és majdnem károsodott a kicsi, ne meg egy örök trauma, h nem tudta kinyomni és kockáztatt a kislány életét... Nem tudom hogy dolgoznám fel...

Bocsi, ha durva voltam, de igazat mondok, úgyhogy: hajrá, nők vagyunk, erősek vagyunk, szépen megcsináljuk, mert meg kell!! Segíts a kicsidnek, Ő is segít, megy előre, ne hátráltasd. :)

Sok sikert, és könnyű szülést, olyat, amire büszke leszel utána!! Nagyon jó érzés hidd el!

Szülés után csak azt mormoltam, h el sem hiszem, nem hiszem el, h megvan, megcsináltam!!! :) A képeken pár perccel szülés után ott nevetgélek, mert boldog vagyok!! Úgyh meg lehet csinálni. ;)

Üdv: Egy lassan 8 hós tündérke anyukája!! :)

Én nem féltem a szüléstől, nagyon vártam, kiváncsi voltam rá, hogy milyen érzés. Mindenki rémisztgetett, hogy nagyon fáj, majdnem belehal az ember -én ehhez képest simán elviselhető fájdalmat éltem át. Csupán borzasztóan fájt, de nem az a "belehalok a fájdalomba" :)

A vége felé mondjuk már elég erős volt, kicsit kezdett elegem lenni belőle. Aztán az egyik szülésznő azzal biztatot h. minden fájással közelebb vagyok ahhoz hogy meglássam a lányom. Ez adott erőt.

A kitolás volt a legjobb, mert akkor nem passzivan vártam a végét, hanem végre én is csinálhattam valamit.

Az első fájás dél körül volt, este fél hatkor folyt el a magzatviz és akkor váltott át a nagyon erős fájásba az egész. Fél nyolckor kezdtek jönni a tolófájások, amit egy-két fájásig vissza kellett tartani, amig odajött a doki. (ha nem tartottam volna vissza, repedtem volna) Aztán este 20:10-re meglett a lányom. Kb. három tolófájásra kint volt, gátmetszés is volt, de nem éreztem, mert úgy le voltam alul zsibbadva+fájás közben vágtak.

A fájások olyanok mint a mensi fájások, aztán erősödnek, de közbe hozzá lehet edződni :) a tolófájások olyanok, mint amikor nagyon-nagyon kell kakilnod.

Aztán utána megvan a baba és hirtelen az összes fájdalom megszűnik.

Szerintem simán ki fogod birni. Csak ne félj a fájdalomtól, és akkor lehet h. életed legjobb élménye lesz. És tényleg fogadd meg a dokik tanácsait, akkor nyomj ha mondják, és úgy vedd a levegőt ahogy mondják -akkor nem fáj annyira.

20:24 ! Te nagyon vallásos lehetsz, ha így rárivallsz, hogy miként mer félni ! Nehogy már tőled kérjen engedélyt !

Kedves Kérdező! Maximálisan egyetértek veled, én 12 hetes vagyok most, szintén első babás kismama, és én is félek, szóval nem vagy egyedül ezzel. :) Azon kívül félni az ismeretlentől szerintem teljesen normális. Igaz nekem még több időm van, mint neked, de én valahogy azzal próbálom elnyomni a félelmemet, hogy amikor majd odakerül a sor, biztosan fel tudom majd venni a ritmust, és nem lesz semmi baj! Azon kívül mindenki más, lehet, hogy nagyon könnyű és fájdalommentes szülésed lesz. Kívánom ezt, és addig is jó egészséget. Meg persze utána is :)

Hát ez nem vallásosság kérdése!!!!!!!

Mondjuk a tied kicsit normálisabb hozzáállás.

De itt mások is segíteni akarnak,megnyugtatni,de ö utána is csak negatív hozzáállású.

Én csak ezt nem értem.....

És ki beszélt itt engedélyröl,?????!!!!

Elöttem szült egy anyuka,és csak üvöltözött,hogy jaj de fáj!!!!!jaj!!!!egyfolytában,az orvos már(sokszori nyugtatás utá)már rárivallt:akkor nem fájt amikor csináltátok???!!!!Tessék összeszedni magad!!!!