Kismamák! Hogyan megy a mozgás nagyobb pocakkal?

Engem csak abban zavart, hogy mindig elakadtam vele. Nem nyitottam ki eléggé az ajtó, nekiment a hasamnak... levertem a serpenyőt a tűzhelyről a hasammal, nem tudtam áthajolni a szekrényajtón...stb.

Én sokat keményedtem, volt hogy főzés közben is ültem, csak kevergetni álltam fel, de ennél nagyobb gondom nem volt. Hajolgatni óvatosan, amit lehet kerüld, és bízt férjedre:-) Nekem is megígérte, hogy majd ő takarítja a fürdőkabint, egyszer sikerült is neki, ráment a fél napja és közölte: "nem tudom te ezt hogy bírod..." Na utána mondanom sem kell, megint én csináltam mindig:.)

Szóval nekem nem okozott problémát a pocakom.

Nekem nem volt zavaró,imádtam terhes lenni.

A harmadik babám most már 1 éves,de én simán elvégeztem minden házi munkát és egyebet is terhesen 2 gyerek mellett.Amitől kicsit nyűgösebb voltam az,hogy állandóan fáradt voltam,nagyon rossz alvó vagyok,és végig hányós voltam ezzel a kicsivel.Meg a középső még csak 2,5 volt amikor szültem,tehát Ő még eléggé ölbe baba volt akkor,sokat kellett cipelgetnem,de az sem okozott gondot.

Alapjában véve mondhatom,hogy semmi extra gondom bajom nem volt azért mert terhes voltam.

Én ugyan már megszültem, de még emlékszem, hogy milyen volt. Nekem nem volt zavaró, nem volt nehézkes a mozgás,csak lassabb voltam. És fulladtam lépcsőzésnél, de ez inkább annak köszönhető, hogy 25 kg-ot híztam, ami baromi sok volt.

Egyedül az ágyból kikelés volt a mumusom, az nehézkesen ment és gyakran vertem le dolgokat a pocimmal az asztalról, de én ugyanúgy tudtam mindent csinálni, öltözni, cipőt húzni, szőrteleníteni, guggolni, hajolni.

A lépcsőházat is végig én takarítottam, mert senki más nem volt rá hajlandó a ház lakói közül, egyedül engem zavart.

Nekem csak a guggolással van egy kicsi bajom. 35 hetesen eléggé lent van (egyesek szerint nem is húzom ki a végéig). Amit lehet azt térdelve csinálom. Pl. a WC-t és a kádat is inkább térdelve takarítom, mint guggolva, vagy hajolva. Valamelyik nap még gazoltam is így, és simán ment. Vezetni már csak úgy tudok, hogy hátrább toltam az ülést, annyira, hogy a kuplungot már csak lábújheggyel érem el, de még mindíg jobb, minthogy azon idegeskedek, hogy a kormány és a hasam között, csak pár centi van.

Sokszor azért már olyan tehetetlennek érzem magam, hogy nem tudok egy csomó dolgot egyedül megcsinálni. Kertes házban lakunk és a férjem elég sokáig dolgozik, és így a kert elég rendezetlen, hogy egyedül nem bírom. Már alig várom hogy megszüljek, és visszatérjen minden a régi kerékvágásba.