Pozitív teszt utáni félelem?

Szia, ne aggódj sokan beparáznak amikor pozi lesz a teszt, én mindkettőnél, holott nagyon vártuk őket, első két év után második három év próbálkozás után sikerült. Nem vagy szar ember, hidd el!!!ahogy előrehaladsz a várandóságodban úgy fognak ezek az érzések elmúlni , amikor megmoccan akkor már nem lesz benned semmi feszültség emiatt. Kell egy pár nap, hét amíg átáll az agyad kismami üzemmódba) nekem az segített, hogy babás filmeket néztem:) szóval ne aggódj!!

Nekünk 1próbálkozásból összejött, én mégsem akkor estem kétségbe, hanem az eddigi 7hónap alatt maximum 5x eszembejutott hogy úristen ez egy hatalmas döntés volt. De a maradék időben csak arra tudtam/tudok gondolni hogy milyen boldog vagyok :-) és már csak 5hetet kell várnom jó esetben a picurkámra :-) hidd el nemsokára te is csak azt fogod várni hogy teljen már le az a 40 hét :-)

évekig próbálkoztunk a babával, amikor sikerült teljesen más volt minden. a párommal mindketten megilyedtünk, párom abortuszt akart, amire persze nem mentem el! párszor bennem is felmerül hogy mi lesz így, már semmi sem lesz a régi, de párommal együtt izgatottan várjuk a kislányunkat, aki egy ideig még benn lesz, de nem is baj az :) elmondani nem lehet mekkora öröm van bennem a baba miatt, főleg amióta mozog. páromban akkor változott meg a félelem a baba miatt amikor meglátta a 12. heti ultrahangon, hogy ott mocorog és integet! na azóta le se lehet vakarni, mindenkinek dicsekszik a kicsi lányával, rettentő büszke rá! fel a fejjel, te se mindig leszel ilyen hangulatban, egyáltalán nem vagy szar ember emiatt! ezt kb. majdnem mindenki végigcsinálta így fejben :)

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Minden bizonnyal meg fog változni benned is ez a "félelem". Én konkrétan sokkot kaptam a pozitív teszt láttán. Ugyan nem terveztük a babát, de már nem is lett volna ellenemre, csak az anyagiak...:( . A stabil párkapcsolat is megvolt/megvan, és tulajdonképpen minden az anyagi biztonságon kívül, és valahogy mégis annyira bepánikoltam, párommal együtt természetesen, hogy aznap egész nap csak zokogtam. Féltem is, szégyelltem is magam, hogy így érzek, de örültem is neki- szóval kavarogtak bennem a gondolatok, érzések rendesen. Pár hétig eltartott, még az abortusz is szóba került, de aztán ezt a gondolatot gyorsan el is vetettem. Szóval e hetek múlásával egyre csökkent bennem a félelem, az ijedtség érzése, felváltotta az a boldog, kellemes érzés, hogy mekkora ajándékot is kaptam az élettől, és meg kell becsülnöm, hogy ezt a csodát átélhetem, akárhogy is lesz majd a jövőben. Most 22. hétben vagyok, a picikém izeg-mozog a pocakomban, ő a mindenem, a fény az életemben, imádom őt:) Hasonlóan kellemes érzéseket kívánok neked, és boldog babavárást!:)