Jahn Ferenc kórházban szült anyukák, hogyan éltétek meg ezt a csodát?

Szia! Én októberben szültem ott a kislányom. :) Ha nem baj, akkor elmondanám először a - számomra - negatív dolgokat, aztán a pozitívakat. :)

Negatív:

- Sajnos nem igazán higiénikus, szóval érdemes úgy készülni, hogy külön papír ülőkéd legyen WC-re, és az sem árt, ha van jó alaposan ki tudod mosni a zuhanyzót, mielőtt használod.

- Néhány nővér elég érdekes stílusú, van amelyik anyagias.

- Este/Éjszaka ne lepődj meg, ha dohányszagot érzel az újszülött osztály anyukás részén... az éjszakás nővér a nővérszobában bagózik, és néha vágni lehetett a füstöt. Ilyenkor mindig kinyitottuk az ablakokat a folyosón, hogy kiszellőzzön, a kórtermek ajtajait viszont becsuktuk.

Pozitívum:

- A csecsemős nővérek nagyon kedvesek, csak kérdezni kell őket. Nem posztolnak az ágyad mellett, hogy miben segítsenek, de ha kérdezel, akkor válaszolnak, elmondanak és elmagyaráznak mindent.

- IMÁDTAM, hogy bár első szülésem volt, nem volt bent orvos. A szülésemet két remek szülésznő vezette (egyik sem volt fogadott), nem volt semmi probléma, 6 óra alatt lett meg a lányom, tökéletesen odafigyeltek rám, elláttak, és segítettek. A gátmetszést csak akkor alkalmazták, amikor már feltétlenül szükség volt rá, és így megúsztam egy alig fél centis vágással, 2 órával a szülésem után már talpon voltam, nem voltak fájdalmaim, semmi.

Mindent összevetve én elégedett voltam a kórházzal, jó fejek voltak, kedvesek, és nem voltak restek vigasztalni, amikor kiderült, hogy egy nappal tovább kell bent maradnunk, mert a lányom besárgult. :)

Szia!

Én több, mint egy évvel ezelőtt szültem ott, császárral, fogadott orvossal.

A szülésznők nagyon rendesek voltak, elég sokat ott voltak velem, mert mindig leesett a fiam szívhangja, nagyon segítőkészek voltak, pedig egyik sem volt fogadott.

Az epidurális érzéstelenítőt nem sikerült jól beadni, csak a bal oldalam zsibbadt, így sajnos altatás lett.

Este szültem, a fiamat csak másnap láttam, ez borzasztó volt. A nővérke elég lelkis volt, nem hagyott első éjjel aludni, mondván tornázzak, hogy holnap fel tudjak kelni, eléggé határozott egy nő volt, a többi rendes volt. A csecsemősök hát...végül is elmentek.

Én többágyas szobában voltam ott a piciket reggel hozták korán etetésre, majd a vizit után ismét visszahozták őket, és este 11-ig nálunk voltak, az egyágyas szobában éjjel-nappal veled van.

Összességében meg vagyok elégedve.

"1/3 -ka !:)

A gátmetszés helyett tágitani próbáltak? Az nagyon fájdalmas volt ?Sokat hosszabitott a helyzeten ?Az az igazság,hogy van már három gyermekem mindháromnál vágtak és annyiban nem is bánom,hogy nem hagytak sokáig szenvedni úgymond mert vágás elött nem akartak kibújni .Nagy babák is voltak ,meg igy is sokáig tartott.Köszönöm ,hogy ilyen részletesen irtál :)"

Szia! Az első válaszadó vagyok. :)

Leírom, hogy volt pontosan a szülésem, jó?

11-re értünk be a kórházba, mert olyan furán éreztem magam, és anyósom riadót fújt.

Ott megvizsgált egy rezidens szülészorvosnő, és jelezte, hogy elfolyt a magzatvíz, ezért felsétáltunk a szülőszobára. Ez végül is olyan, mint egy folyosó, ahol tolóajtókkal leválasztottak több helyiséget, ezek egyikébe kerültem. Egyszerű, de szép szülőszoba volt, egy sima ágy, egy szülőágy, két szék, egy asztal, semmi extra.

Nem kukacoskodtak azon sem, hogy a párom is ott akart lenni velem.

Bejött egy szülésznő, megvizsgált, mondta, hogy 1 ujjnyira vagyok nyitva, és hogy messze még a vége. Aztán orvosi-főorvosi konzultációra küldtek, mivel fennállt a veszélye, hogy császárral kell szülnöm, ugyanis felmerült még a terhességem alatt egy fertőzésgyanú. Ekkor a folyosó végén lévő vizsgálóba kellett mennem, ott öt-hat szülészorvos gyűlt körém, míg a főorvos megvizsgált, ez kicsit kellemetlen volt, de csak mert sokan voltak körülöttem. A főorvos azt mondta, semmi szükség császárra, mehet a természetes szülés, így visszasétáltam a számomra kijelölt szülőszobára, és lefeküdtem az ágyra, várakozni.

A párom végig mellettem volt, és tudom, hogy ez szerencse dolga, de gyakorlatilag nem is éreztem fájdalmat, noha voltak összehúzódásaim, de inkább csak feszülést éreztem. Félóránként bejött a szülésznő, megnézte hogy vagyok (ami már csak azért is kedves volt tőle, mert akkor éppen HETEN szültünk egyszerre, ebből egy ikres anyuka, és összesen három szülésznő volt bent - egy szülésre két szülésznő kellett, szóval volt dolguk szegényeknek rendesen.)

Amikor fél négykor bejött, akkor kezdett kicsit rosszabb lenni a helyzetem, mert gerincbeteg vagyok, és nagyon elkezdett fájni a hátam. Négy órára már teljesen kivoltam, akkor már epidurálist akartam kérni (holott előtte megesküdtem, hogy nem fogok), de mondta, hogy "ebbe a gerincbe sajnos nem lehet" (mármint a betegségem miatt), aztán felfektetett a szülőágyra, megvizsgált megint, és kicsit meglepődve mondta, hogy nahát, ebből egy óra múlva baba lesz.

Aztán volt olyan kedves, és hozott be nekem egy labdát, amin üldögélhettem, ez megkönnyítette kicsit a dolgokat, aztán megkérdezte, hogy fáj-e még a hátam. Mikor mondtam, hogy igen, akkor behozott nekem valamiféle masszázsolajat, és amíg a labdán ültem, szépen belemasszírozta a hátamba, nagyon sokat segített, szinte nyomban meg is szűnt a fájdalom.

Utána ismét felfektetett a szülőágyra, megnézte, mi a helyzet, és mondta, hogy már ne szálljak le onnan, mert lassan jön a baba. Megkért, hogy kiabáljak, ha úgy érzem, nagyvécéznem kell. Kb. tíz perc múlva ezt meg is tettem, akkor bejött, megnézett megint alulról, majd szólt egy másik szülésznőnek, bejöttek, becsukták a tolóajtót, a kezdetektől velünk lévő szülésznő leült a "lábaim közé", a másik pedig bal oldalt, a mellkasom táján állt meg. Ráhúztak a lábaimra egy vázsoncsizma szerűséget [tudom, mi a neve, csak most nem jut az eszembe, bocsi], abba kellett kapaszkodnom a térdeimnél.

Elmondták, mi a teendőm (amikor úgy érem, nagyvécéznem kell, akkor húzzam fel magam félfekvésbe a csizma térdrészénél fogva, és próbáljak nyomni, de ne mellkasból, hanem simán hasból, mintha szorulásom lenne, és közben csukjam be a szemeim, nehogy elpattanjanak az erek az erőlködéstől).

Azután nekiláttunk.

Kérdeztem, hogy gátmetszés-e, mondták, hogy csak akkor vágnak, ha muszáj. Előzetesen semmiféle masszázst nem kaptam, és nem is csináltam magamnak, mivel ugye császárra készültünk. (Azt elfelejtettem írni, hogy még a szülőszobára kerüléskor megkérdezték, mikor nagyvécéztem legutóbb, mondtam, hogy aznap reggel, ezért nem kellett beöntést kapnom. Azt is kérdezték, hogy tudjuk-e a nemét a babának, illetve kértek egy fiú és egy lány nevet. Ezeket felírták, hogy ha kell, vagy baj van, akkor tudják.)

Az első két nyomásnál szépen jött kifelé a babám, de a végén mindig visszacsúszott. Ekkor mondta a lábam között elhelyezkedő szülésznő, hogy most egy picit vágnia kell, mert nem akarja, hogy szétszakadjak. Fél centis lett a vágás, szóval minimális. A harmadik nyomásnál, hpogy megakadályozzák a baba újbóli visszacsúszását, a mellkasom mellett álló szülésznő belekönyökölt a gyomorszájam alatti részbe (nem fájt, nem is éreztem, csukva volt a szemem, mert nyomtam), és a negyedik nyomásnál kibújt a babám feje, az ötödiknél pedig az egész kis teste. :) Annyira a nyomásra koncentráltam, és arra, hogy ne szúrjam el, hogy észre sem vettem a baba megszületését, csak az tűnt fel, hogy mindenki vidámkodik körülöttem, a párom is ujjong, és a lábaimnál lévő szülésznő azt hajtogatja, hogy "jajj, de kis cuki vagy!". Aztán felnéztem, épp abban a pillanatban helyezték a mellkasomra a kislányom. :)

4 órakor mondta a szülésznő, hogy ebből egy óra múlva baba lesz, és 17 óra 14 perckor megszületett a babám. :)

AMikor megszületett, bejött egy újszülöttes nővér, elvitte lemosni, aztán az apukája hozta vissza hozzám pár percre (amíg a picit mosták, addig én megszültem a méhlepényt, meg a szülésznő gyorsan összevarrt, nem tartott tovább 3 percnél a dolog), aztán a picit elvitték az újszülött osztályra, engem pedig az őrzőbe akartak, de az be volt telve, így kitoltak a szülőszobás zárt folyosóhoz, ott vártuk meg a párommal a két óra leteltét. Amikor letelt az idő, jött egy nővér, megvizsgált, pisilnem kellett, megnézte, hogy vérzek-e még, aztán mondta, hogy sajnos a csecsemős osztály betelt, így egy éjszakát a terhespatológián kell töltenem, oda lementünk (én már gyalog), becuccoltunk. Aztán a párom hazament örömködni, én pedig átsétáltam az újszülöttosztályra megnézni a kislányom - aznap este még a régi típusú, vastag pólyában volt. Kedvesek voltak a nővérek, mert megengedték, hogy egy órácskára átvigyem magammal a terhespatra (ez már este fél nyolckor volt), fél kilencre visszavittem, és másnap reggel már hozták szoptatásra, de akkor már angolpólya volt a picúron. Jött a kórházi védőnő is, felvette az adatokat, megmutatta a szoptatást, de sajnos el kelltt viniiük a babámat, mert a terhespatológián csak szoptatáskor lehet velünk a baba. Szerencsére délben már át is tudtak költöztetni a csecsemős osztályra, így onnantól velem volt a baba estig.

Minden kórteremnek van egy ilyen kis kocsija, abban kell kitolni a babát, amikor látogatók jönnek, de látogató nem jöhet be (csak ha fizetős szobában vagy, és azt hiszem akkor is csak az apuka), és csak üvegablakon keresztül nézhetik a babákat.

Mint írtam, sokan panaszkodnak a csecsemős nővérekre, hogy nem segítenek, de valójában csak kérdezni kell (persze van pár bunkó, de hát hol nincs?).

Én nagyon elégedett voltam a kórházzal, főleg a szülésznők hozzáállásával, és úgy gondolom, nagy szerepük volt abban, hogy könnyű, gyors és többnyire fájdalommentes szülésem volt. Délelőtt 11-kor mentünk be, hat órával később már a karomban tartottam a lánykám. :)

Könnyű szülést kívánok neked, és egészséges kisbabát!

És ha érdekel még valami, kérdezz nyugodtan. :)

Teljesen jó volt minden, de ha újrakezdhetném, bátrabban kérdeznék mindent, pl. a fejést, a szoptatási pózokat.

Nagyon jó volt ott.