Komolyan mondom öregnek érzem magam 22 évesen mert még nincs gyerekem. Akiket ismerek azoknak van már vagy 1 vagy 2 gyereke. Rendesen féltékeny vagyok rájuk mert nekkik van és nekem nincs. Normális ez?

18éves vagyok, és vannak olyan volt osztálytársaim/évfolyamtársaim, akinek már 2 éves a baba. Az egyiknél már jön a második is :) Én is nagyon szeretnék, néha piszkálom is vele a barátom. De bennem is az van, hogy itt állok érettségi nélkül (bár már csak 2 hónapig:), pláne, hogy diploma előtt. Munka és pénz nélkül. Imádom a gyerekeket, és nagyon örülnék, ha lenne, de nem lehet. Gondolj arra, hogy te még bármit megtehetsz, amit ők a babával nem. És ha majd meglesz a ház, a munka, és a tökéletes apa, akkor sokkal jobb szülei tudtok lenni annak a kisbabának, mint a tinianyák :)

18/L

Leírom az én sztorimat:)

Én is 22 vagyok 8 éve vagyok a párommal,1 éve kezdtük el a baba projectet,nagyon rá voltam izgulva a dologra,úgy voltam vele,hogy nekem egyből össze fog jönni.Hát nem így volt.Hol volt menstruáció hol nem,volt,hogy 3 hónapig sem jött meg.Aztán beszéltük,hogy legyen esküvő,így azzal voltam elfoglalva,Már december óta megjött rendesen a menzeszem,kivéve áprilisba.Na mondom nem csinálok tesztet,mert már rosszul vagyok az egy csíkos tesztek láttán.A párom mondta,hogy hoz egy tesztet.És 2 napja nagyon erős pozitív lett.Az esküvő jövő hónapban lesz és nagyon boldogok vagyunk.

Vidéken a velem egykorú és fiatalabb ismerőseimnek is sorba születik a babája, vagy már megvan :)

Itt Pesten meg nem ez van. Engem egyfolytában mindenhol megnéznek ,főleg 30 felett. 23éves vagyok ,2 hónap múlva már 24 és 19 évesnek néznek sokan.Ez eddig nem zavart ,de most nagyon. Minden megvan ahhoz ,hogy család legyünk,hogy gyerek legyen és terveztük. Nem értem miért kell megnézni vagy leszólni aki nem 30 felett szül. Mindenki foglalkozhatna a saját életével ,mert nem mindenki úgy gondolkozik mint ő.

Nálunk ami kellett az a biztos kapcsolat és anyagi helyzet normalizálása. Nincs kocsi, nincs is rá igényünk. Nincs lakásunk,albérletben élünk. Szeretjük mert szabadabbak vagyunk, és hitelbe nem mennénk bele. A nélkül meg talán soha nem lenne házra pénzünk. Főleg nem ilyen albérleti árak mellett, így esélytelen lenne annyit spórolni.Mi így vagyunk boldogok és ez számít.

Másnak több kell , vagy nem úgy jönnek össze a dolgok ezért szül 30 felett. Csak ne néznének rám olyan csúnyán a terhesgondozáson,mert a fiatal nagy szám egyszer kinyílik és sorban fogok mindnek beszólni. :)

Szia!

Csak csatlakozni tudok a 10. válaszolóhoz. Mi is egyetem után akartunk gyereket. A szüléskor 23 voltam, a férjem még csak 25 éves volt és autószerelő. De még jó, hogy így alakult, mert nem tudtam volna elhelyezkedni.

Pontosan tudom, hogy milyen érzés, amit a 10. válaszoló leírt. Engem is mindenki kinézett, lenézett. Csak az igaz barátaim és a családtagok tudtak neki örülni. (kivéve sógornőmet, aki 7 évvel idősebb, és akkor még gyermektelen volt). A kórházba egy két ápoló tök flegmán viselkedett, és volt, aki megkérdezte szintén ebben a stílusban, hogy "oszt hanyadik?!" Hát köpni nyelni nem tudtam.

Én azt mondom, hogy partner kell hozzá, aki szintén úgy gondolkozik mint te. Nem a bulik és a haveroknak kell az elsőnek lenni, hanem a családnak. És azért jó ha dolgozik. Legalább 1 normális kereset legyen a családba, mert nem kis feladat egy gyerek ellátása. Nem kiábrándítani szeretnélek, meg lehet, hogy sokan most le is fognak húzni, de úgy kell számolni, hogy egy gyerek a kezdeti időben kb. 80000 ft-ba van. (pelenka, egyéb pampucok, ruhák, bébi kaja stb.) Mi a pelenkára nagyon odafigyeltünk, elvégre az csak a kis testével érintkezik. Abból soha nem a legolcsóbbat vettük. Igyekeztünk megbízható márkák közül választani. (Libero, Pampers, Huggies) Szerencsére nem is volt semmi bajunk. Az egyik barátnőm megvett a gyereknek egy no-name valamit, és a 3 hónapos babája hüvelyfertőzést kapott. (A doki szerint a pelenkától, mert nem volt megfelelően előkészítve és csomagolva)