Nem fog nagyon csalódni a barátnőm ha mégse lánya lesz? Teljesen ebben van hogy tuti kislány nem is lehet más.

Én is pont ugyanígy éreztem, de vásárolni azért nem mertem, elmentünk 14 hetesen épp emiatt 4D-re, hogy a 99%-ból 100 legyen.

Olyan kukit láttunk megint, hogy ihaj. :D

Ráadásul nálunk tetézte a dolgot, hogy van már egy 5 éves fiunk, és az egész család lánymániás, mindenki lányt szeretett volna 3 generációban körülöttünk.

Nekem kellett kb egy hét, hogy megszokjam, a férjemnek 2-3.

A barátnőd majd elrakja a ruhákat későbbre a huginak.. :)

26 hkm

De lehet, hogy csalódott lesz, viszont jó esetben - mint a legtöbb anyukánál - átértékelődik a helyzet, amikor meglátják a kis csepp babát, akármilyen nemű is.

Barátnőd elég "fanatikus", hogy még csak annak a lehetősége sem merül fel benne, hogy fiú is lehet...pedig megvan rá az esély. Úgyhogy a csalódottság tuti lesz, ha kiderül, hogy mégiscsak fiú. S remélem, ha így lesz, akkor rájön, hogy a csoda maga a baba, nem pedig a neme a lényeg.

Azt kellene tudatosítani benne, hogy egyáltalán örüljön hogy babája lesz! Egyik kolleganőm ugyan így gondolta, beleélte magát, ő minden áron kisfiút akart, persze lánya lett. Teljes kiakadás, és nem tudom miért de nagyon nehezen fogadta el....és nem szereti annyira mint az első babáját. :(

Egyébként nekem teljesen mindegy lenne, hatszor voltam eddig terhes, és egy szem kisfiam van, tehát összerakom imára a kezem, ha valaha sikerül egy egészséges kisbabát a világra hoznom.

Az ilyen nőket valahogy nem értem,meg az olyat se amit az egyik válaszoló írt hogy nem szereti annyira mert nem olyan nemű lett amilyet akart.Ezek agyilag egy kicsit betegek szerintem.Ezzel senkit nem akartam megbántani!

Kár bármit is mondanod a barátnődnek,ő most a fejébe vette hogy neki lánya lesz és mondhat neki bárki bármit.Csak szegény gyereket sajnálom ha esetleg mégis fiú lesz.

Én például az elején úgy éreztem hogy fiú lesz,aztán elmúlt ez az érzés.És a 31.héten kiderült hogy kislányunk lesz,és természetesen nagyon örültem neki.

Szia!

Én is világ életemben lányt láttam magam előtt, ráadásul Én lányos családból származok, párom vegyes család. Én ugyanúgy mint barátnőd sosem gondoltam, hogy lehetne fiam, pedig aztán 50-50%. :D

Kaptam egy csomó kisruhát még anno innen-onnan, főleg azoktól akik már nem terveztek több babát, hogy rakjam el, majd jó lesz ha jön a baba. Aztán sorra születtek a babák körülöttünk, baba látogatóba vettünk 2 gyönyörű badyt az egyik kislánynak, aztán közbe jött valami, nem tudtunk elmenni. Mire eljutottunk kicsi lett volna rá, így vettünk valami mást azt meg eltettük. Utána sorra 55 fiú született, Mindig úgy voltunk na majd ez a baba kapja, na majd az aztán persze mindig "rajtunk"maradt. Aztán kiderült jön a baba nálunk is, egyből a kis bady jutott eszembe, na meg egy gyönyörű barna hajú, szemű kis cserfes leányzó. Apa egyfolytában mondta, hogy fiú, Én mondom á dehogy lány!!! Közben beszéltem a Manóhoz, hogy ha tényleg fiú akkor hamar mutassa meg magát, hogy legyen időm hozzászokni!!! Tudom csúnyán hangzik, de Én is lányra vágytam! :(

Eljött a 12 hetes 4D-s felvétel, első képen széttett lábakkal pózolt az Én Drágám. Még így laikusan is láttam azt a kis részletet amit szívem szerint inkább nem láttam volna most!Mikor kijöttem sírva fakadtam, viszont közben meg örültem, hogy jól van egészséges mint a makk. Megmondom őszintén kellett vagy 2-3 hét mire elfogadtam, hogy fiam lesz!!!Teltek a hetek és azt vettem észre, hogy ez a gyerek nem csinál semmi rosszat(hányinger, hányás, rosszullét...), talán így " kárpótoltuk egymást. Szülésnél is kb. 15 perc igazi fájdalmam volt oxitocin után, előtte azt sem tudtam miért nyögnek, kiabálnak annyit a szülő nők, milyen 7-6-5-3 perces fájdalomról beszélnek.

Amint megszületett rám tették, rám nézett és szerelmesek lettünk egymásba, ABBAN A PILLANATBAN TUDTAM, HOGY MÉG 100 LÁNYÉRT SEM ADNÁM AZ ÉN KISFIAMAT. Azóta eltelt jó pár hónap, már puszit ad, Én vagyok a mindene, nagyon anyás, szeretget, ölel, bújik...egy szóval IMÁDOM!!!

Bocsi kicsit hosszú lett!! Barátnőd is meg fog barátkozni a gondolattal, ha mégsem lánya lesz!!Viszont akkor hagyjatok időt neki, hogy saját maga "dolgozhassa" fel a csalódottságát!!

(Azért bízok benne, hogy a kistesó lány lesz) :D