Milyen az, ha fájdalom csillapítót adnak szülésnél?

Ahol én szültem, ott a doki (ügyeletes, fogadott nem volt) amikor elhelyezkedtünk a szülőszobában, felsorolta az összes lehetőséget, azt, h' melyik mire jó, mikor tudja beadni. Megbeszéltük, h' ha szükségét érzem valamelyiknek, akkor szóljak. Volt kéjgáz, valamilyen szuri és EDA. A szurit és a kéjgázt kipróbáltam a 8-9. órában, nekem nem vált be, a gáztól például csak hányingerem lett. Végül késő éjszaka elfogadtam az EDÁ-t, mert már kora reggel óta vajúdtam, de nem tágultam rendesen. Van olyan kórház, ahol az EDÁ-t csak aneszteziólógus adhatja be, és nem áll rendelkezésre 24 órában, de nálunk a szülész ki volt rá képezve. Ha gyorsan mennek a dolgok, akkor nincs rá szükség, de ha így elhúzódik, akkor megváltás. Én utólag sajnálom, h' nem kértem előbb, mert nekem felgyorsította a tágulást, és a baba talán nem fáradt volna el annyira, h' a szívhangja miatt császározni kell. Persze ez már csak egy feltételezés marad.

Én is epidurálissal akarok szülni. Semmi értelme ott kínlasztani magam, ha van egy módja annak, hogy az ember a szenvedést megkönnyítse. Nem szülnék fájdalomcsillapítás nélkül semmi pénzért sem. Épp tegnap néztem egy nőt egy szüléstörténetes sorozatban, ő maga nővér volt, mindenképp természetes (tehát fájdalomcsillapítás-mentes) szülést akart, és meg is járta, mer 36órát vajúdott, és mire kijött a baba, pár perc alatt a teste vérmennyiségénel közel felét kivérezte, majdnem meghalt. Elfáradt a méhe, mindene. Nem mondom, hogy összefüggés van a kettő között, de én inkább kérek majd EDA-t, nem akarom, hogy a szülés egy tragikus élmény legyen.