Mikor fog végre "eljutni az agyamig", hogy babát várok?
Nem élek felelőtlenül, szedem a vitamint, letettem a cigit, egészségesebben táplálkozok és pihenek is sokat, csak valahogy olyan mintha még nem tudatosult volna bennem, hogy útban van a trónörökös, nem tűnik valóságosnak az egész. Nagyon furcsa. Van más is így ezzel vagy csak én vagyok rosszul összerakva? El fog ez múlni?
12 hetes vagyok.
Ha majd napi szinten "szétveri" az oldalad, rugdos, akkor már más lesz a helyzet.
De amúgy én szülés után 3 nappal jöttem rá, hogy micsoda dolog történt velem. :) Persze ezért előtte is egyre jobban és jobban tudatosult azért.
Folyamatosan erősödik benned majd az érzés, a 9 hónap azért hosszú idő, ez idő alatt megérsz majd rá. S amikor majd mozogni fog a pocakodban, akkor jobban ráérzel majd, hogy micsoda csoda is lakik odabent.
Én még az uh-t sem tudom összeegyeztetni a valósággal, hogy aki odabent mozog, akinek a pofiját látom, tényleg a babám, hogy ő egy valós személy. Talán amikor megszületik. :)
De azért nagyon élvezem, most is mocorog.
Imádtam kismama lenni, imádtam a 9hónapot, mindig úgy öltözködtem, hogy mindenki lássa, hogy pocakos vagyok, de azt már nem tudtam elképzelni,hogy ennek az egésznek az lesz a vége, hogy Anyuka leszek. Én még szülni is úgy mentem, hogy alig akartam elhinni, hogy ez velem történik..
Az első terhességem tervezett volt egyébként. Most úgy néz, ki ismét kismama lettem (hát ez "meglepi" volt a javából..), és most is ugyanígy vagyok. Csak nézegetem a pocakosokat az utcán, itt-ott, és el sem hiszem, hogy kétgyerekes anyuka leszek.. ÉN...
Szóval meg tudlak érteni, elég szürreális érzés.
Ja, nálam akkor se lett más a helyzet, amikor elkezdett mozogni. Tök jó érzés volt, sokszor csak feküdtem és néztem a hasam, ahogy hullámzik, de mén akkor sem tudtam igazán elhinni az egészet.. :)
8hós anyukája, 7hkm
Én most vagyok a 20. hétben, de be kell valljam, néha én is csak nézek, hogy tényleg jön a baba?
És, akkor elkezd rugdosni...
12 hetesen hiába láttam, hogy ott van, ha kijöttem UH-ról, és eltelt pár nap, megint elkezdtem kételkedni...
Senkinek nem mertem elmondani.
Jajj csajok, annyira örülök, hogy írtatok, már azt hittem, hogy velem van a baj, de így megnyugodhatok, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
Tényleg nagyon köszönöm Nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!