36+3-hetes kismama! Mit tegyek, hogy ne idegeskedjek rajta?

Én azért nem féltem, mert tudtam, hogy ez csak egy véges ideig tartó fájdalom.

Tehát fájni fog pár órát, egyre jobban, aztán a szülés, az már gyors, tulajdonképpen pár perc. És utána mintha elvágták volna, vége is van a fájdalomnak, mintha sose lett volna.

Úgyhogy ez éltetett engem közben, hogy pár óra múlva emlékezni se fogok arra, hogy fájt. Ez nem olyan, mint a kartörés, vag bármilyen más fájdalom, mert azok napokon, heteken át fájnak folyamatosan. Ennek meg pikk-pakk vége.

Jaj de aranyos vagy:-)

Mindha én irtam volna ezeket a sorokat 9 évvel ezelött.Akkor született az első gyermekem.Én ugyanezt éltem át amit most te.A kórházba a szoba társaimtól szó szerint ezt kérdeztem amit most te,hogy "ugye ki lehet birni"?Sőt,annyira belelovaltam magam a félelembe,hogy sirtam is,hogy úristen mi lesz,nem fogom kibirni a fájdalmat.Most már nevetek ezen,olyannyira,hogy azóta még 3 gyermekünk született,jelenleg 20 hetes terhes vagyok az 5. babánkal.Szóval,ha nem lehetne kibirni valószinűleg nem válaltam volna több gyereket mint egyet:-)

És még valami,ahogyan kibújik a kicsi és rádteszik,minden elmúlik,és csak ő lesz,meg a boldogság:-))

A világ legszebb csodáját fogod átélni hamarosan.

Ne izgulj,ki fogod birni,de addig is ne edd magad ezen,túl leszel rajta,sokan túléltük már:-)))))))))

Könnyű szülést kivánok:Rita

Csókoltatom ezeket a "kedves" embereket.

Mi a fenének kell megrémíteni egy kismamát? Ezeknek az embereknek van már gyerekük?

Szerintem ne foglalkozz ilyen emberekkel és mesékkel, mert tényleg csak pánikolni és stresszelni fogsz.

Ahogy az előző hozzászóló is írta, ha annyira rossz lenne, nem szülne több gyereket.

Én ezeket az embereket nagyon nagy ívben elkerülöm, vagy ha muszáj meghallgatni őket (mert pl. rokon), akkor nagyon NEM teszem a magamévá az ő tapasztalatait.