Missed ab. Van kedved elmesélni nálad hogy volt?

PA,

Én sajnos a 7.héten vetéltem el. nem fejlődött rendesen. hétfői napon egymás után vettem be a MAgneb6-okat, kedden már jött minimális barna valami, szerda reggel vérzés,hatalmas görcsökkel.azonnal bementem orvosomhoz, nem láttak szívhangot hüvelyi ultrahangon...akkor már tudtam mi lesz a vége. ügyeletes orvos ultrahangozott meg. annyira kedves volt. közölte, vérzik,nincs szívhang, ugye tudja mit jelent ez? mondtam,igen. na, akkor öltözzön....

felöltöztem és hó fehéren kimentem férjemhez. ott ült rengeteg hatalmas hasú kismama, akik csak néztek , néztek mi bajom lehet. iszonyú rosszul voltam.....de csak lelkileg. akkor már nem görcsöltem annyira. nővérke felkísért az emeletre, megkaptam a szobám, nem ehettem,ihattam. soha életemben nem éreztem ilyen gyötrő érzést. rosszabb volt,amint szüléskor!!!!

2 órával hamarabb jöttek értem,mint amit megbeszéltünk. ennek örültem, minél hamarabb túl akartam lenni rajta. amúgy is csiga lassan ment az idő.

rommá szúrták az összes vénámat, műtét előtt a vérvételen és műtét megkezdése előtt is a kézfejemet. én meg iszonyat félek a tűtől. amikor szültem,akkor is mondtam nekem mindegy milyen fájdalom lesz,csak ne szúrjanak,inkább szenvedek.

volt pár kérdés ott a műtőben. akkor már egészen megnyugodtam.

összesen 20 percet voltam bent. kitoltak, rá 5 percre már fent voltam. 2 óra múlva felkelhettem, letusoltam... és végtelenül szomorú voltam. aznap délután hazamehettem.után azt mondtam, nekem soha többet nem kell gyerek. nem akarok még egyszer ezen átesni.3 hónap alatt ez szépen megváltozott bennem. köszönhetően férjemnek, mert ő végig tartotta bennem a lelket!!

azóta letelt a 3 hónap "türelmi"idő.

jövő héten remélem tesztelek egy szép +!!

Te hányadik héten vagy? mikor lesz a műtét?

ezek a dolgok annyira szörnyűek!! nekem mindenki jött az ilyenkor szokásos dumával, mert mi lett volna ha később kiderül,h beteg? ...stb. ez nem sokat segített rajtam..ezért nem akarlak ilyen szöveggel traktálni Téged!

Nyugi!! minden rendben lesz utána! hamar eltelik a 3 hónap. sokan ki sem várják........

Drukkolok nagyon!!

Nekem tavaly januárban fogant meg a kisbabám, valentin napon voltunk először dokinál.

sok pozitív tesztem volt, produkáltam minden tüntet, mikor a dokihoz kerültem már 8-9 hetes voltam, tehát egy pici babaformára számítottam.

ehelyett egy kb 5-6 hetesnek megfelelő petezsák volt a képernyőn. Akkor már tudtam mi van, de visszarendeltek 1 hét múlvára, akkor már barnáztam is.

Nagyon szomorú voltam, elő baba lett volna.

Rá 4 hónapra ismét terhes lettem, első próbálkozásból, és már 8 hónapos a kisfiam.

Szomorú dolgok ezek, de azt is tudom, lehet h még át kell élnem ilyet, sok sok nővel előfordul.

De sok kisbaba is születik, szóval erre szabad csak gondolni.

Jobbulást :)

Őszintén sajnálom!

Nekem tavaly ilyenkor, 10 hetesen derült ki, hogy nem él. Nem indult meg a vetélés, így másnap már műtöttek is. Reggel éhgyomorra bementem, vért nem vettek, mert volt friss leletem, csináltak egy utolsó ultrahangot, és vártam a kórházi ágyon a soromra. Közben egy osztályos orvos megvizsgált, mert el kezdtem vérezni, utána erős mensi szerű görcsök is jelentkeztek, megindult a kilökődés. Letusoltam, betétet tettem, és jött is a műtős. Bekötötték az infúziót és legközelebb a kórteremben ébredtem fel, egy lepedővel körül voltam pelenkázva és az orromig betakarva. Komolyabb fizikai fájdalmam nem volt, talán egy enyhe mensis görcs pár napig. Viszont nagyon üresnek és nyomorultnak éreztem magam. Addigra beért a férjem is, a műtét után 2 órával ő segített lefürödni, rendbe tenni magam. Az orvosom is bejött később, ő mondta, hogy mivel szültem már, a tágítás nem laminária pálcával történt (az nagyon fájdalmas tud lenni), hanem már altatásban, 4 és 24 mm között fél mm-enként vastagodó fémpálcasorozat (Hegar-féle tágítók) segítségével. A megindult vetélés kíméletesebbé tette a beavatkozást. Saját felelősségre hazajöhettem este, másnap reggel csak a záróért kellett bemennie a férjemnek. 3 hét múlva volt kontroll, addig nem fürödhettem kádban és nem emelhettem a kislányomat.

Együtt érzek veled, nehéz most. Nekem azóta is hiányzik, és elfelejteni se fogom, pedig fél év próbálkozás után sikerült újra teherbe esni. Neked is sikerülni fog, most viszont gyászold nyugodtan, úgy könnyebb lesz.

Szia!

Én 9 hetes terhesen tudtam meg, hogy nem él a baba. A terhesség elejétől barnázgattam, de mivel a 7. héten volt szívműködés és úgy tűnt, hogy minden rendben, nem aggódtam különösebben, szóval hideg zuhanyként ért a dolog. 1 hét múlva műtöttek meg, az az 1 hét maga volt a pokol. Persze mindenki azzal jött, hogy majd lesz másik, meg hogy még mindig jobb így, mintha betegen született volna meg ilyenek, én meg ölni tudtam volna az ilyen beszólásokért. Ilyenkor nem lehet vígasztalni az embert, meg kell gyászolni az elvesztett babát, csak ezután lehet tovább lépni. Szóval csak ezt tudom neked is javasolni, sírd ki magad, dühöngj, ami csak jól esik, hogy kiadd magadból. Késöbb jobb lesz, hidd el.

Nekünk 2 hónap kihagyást javasolt a doki, miután ez letelt rögtön terhes lettem, és most is itt mocorog a hasamban a 20 hetes babám. Az elején persze folyamatosan paráztam, hogy megismétlődik a múltkori, de úgy néz ki minden rendben.

Kívánom, hogy veletek is így legyen!